Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Közlemények többszörös távolságból érkező, és ráadásul itt újabb (például nyelvi) nehézségekkel szembesülő hívek a magyar főegyházmegyéből. Ha tehát nem is az ország egész területéről, de bizonyos részeiről meglepően rendszeresnek kell tekintenünk a kapcsolatot az apostoli hivatallal. A magyarországi Penitenciária-kérelmek számbavétele, a Magyar Királyság és a pápaság közötti kapcsolat felmérése során az alábbiakban gyakran fogok élni az összehasonlítás módszerével. A hazai adottságok európai kontextusba állítása ugyanis rávilágít a római Kúria és a partes közötti késő középkori viszony alapvető különbségeire és azonosságaira. Ezt azért tartom fontosnak, mert a reformáció előtti Róma és az egyes országok kapcsolatait összehasonlító legújabb - egyedülállóan a pápai régisztrumokon alapuló - monográfiában Magyarország nem került az Orbis christianus térképére.

14 E hiány részleges pótlását az alábbiakban az egyre terebélyesedő nemzetközi Penitenciária-kutatás teszi lehetővé. A nyugati keresztény világ centruma és a „perifériák" - e gyakran használt fogalom nem jelent egyebet mint a korabeli partes, azaz az egyházmegyék egyenként és Összességükben - közötti kommunikáció vizsgálata egyfelől a kutatás egyik fő, további elméleti alapozást igénylő csapásiránya, másfelől a különböző szempontú megközelítések közös nevezője is lehet.

15 Kapcsolatfelvétel személyesen Mindenekelőtt érdemes külön foglalkozni azokkal, akik nem közvetítők révén, hanem személyesen léptek kapcsolatba a kúriai hivatalnokokkal, miután megtették a Rómába vezető hosszú utat. Azért is fontosnak tartom ezt, mert a nemzetközi kutatás erőfeszítéseiket - legalábbis úgy érzem - nem értékeli jelentőségének megfelelően. Bár abból a szempontból ez érthető, hogy egy délnémet vagy itáliai római utazásának, tartozzon bármely társadalmi réteghez, talán valóban nincs akkora kultúrtörténeti jelentősége. Van azonban egy praktikus oka is annak, hogy a kérdést általában azzal a sommás megjegyzéssel intézik el, hogy a hívek többsége képviselők révén intézkedett: a kérelmek regisztrumkötetekbe rögzített szövegéből a kérelmező jelenléte ugyanis csak esetlegesen derül ki.

16 A magyar kérvények esetében 424 alkalommal találtam, szövegszerű bizonyítékát a személyes ügyintézésnek. Ez a szám valójában ennek többszöröse lehetett, úgy vélem, legalább minden harmadik hazai kérelmező a Kúriában volt. A súlyos, kiközösítéssel járó vétket elkövetők nagy része ugyanis szinte bizonyosan igyekezett a minél kedvezőbb, gyorsabb és olcsóbb elbírálást személyesen kijárni.

17 Az ilyen vétkek alól feloldozást kérők száma pedig jóval az egyharmadot jelentő ezer fölött van (1228). A kimutathatóan jelen lévők háromnegyed részét (306 eset) 14 TEWES, 2001. A reformáció előtti pápaság és az egyes országok kapcsolatára 1. ezen kívül HARVEY, 1993.; WEISS, 1994. 15 Vö. SALONEN-KRÖTZL, 2003.; JARITZ-J0RGENSEN-SALONEN, 2004. A centrum-periféria terminológiát használja ezenkívül SCHMUGGE, 1998. Elméleti alapozáson elsősorban a fogalmak (kommunikáció, centrum és periféria stb.) definiálását és egy egységes szempontrendszer kidolgozását értem. 16 L. erre bővebben ERDÉLYI, 2003a 51.; SALONEN, 2001. 282-283. 17 L. erre bővebben ERDÉLYI, 2003a 50-54. 66