Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Varga Szabolcs: Erdélyi Gabriella: Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. Források a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez I., 11526–1532. Budapest, 2005. (Lymbus kötetek, 1.) / 271–274. o.

Irodalom kadó eltérő értékelésre jó példa, hogy amíg a legtöbb történész egyetért abban, hogy Thurzó helytartói működés során korántsem használta ki tisztéből fakadó lehetőségeit, addig Rugonfalvi Kiss István szerint „A helytartóság Thurzó alatt csupa erő, csupa méltóság, tilalomfa a törvénytelenségek ellen, Várdai alatt gyöngeség, erőtlenség, meghunyászkodás." Az okmánytárban I. Ferdinánd magyar király 84 darab Thurzó Elekhez írt levele található regeszta formájában. A Thurzó által (sok más tanácsosokkal együtt) a királynak írt 70 darab levelet a szerző teljes terjedelmében közli, magyar nyelvű regesztával ellátva. Ezek több esetben egymásra adott válaszlevelek, így különösen értékesek a kutatók számára, hiszen bepillantást engednek nyújtani a hivatali döntésmechanizmusra. Thurzó más személyekhez is írt levelet, szám szerint 56 darabot, és ezekkel teljes a kötet törzsét képező okmánytár. A források jelentősebb részét a Bécsben található központi levéltárban őrzik, a Házi, Udvari és Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv) Ungarische Aktén (UA) Hungarica anyagából 68, a Turcica sorozatból 1, és a Hofkammerarchivból (HKA) 2 levél került elő. Nem minden levél volt ismeretlen, mert az iratok közül többet már Fraknói Vilmos is használt a Magyar Országgyűlési Emlékekben. A szerző komoly kutatómunkát végzett, ám műve - saját bevallása szerint - a német és lengyel levéltárak kiaknázásával lehet majd teljes, ahol még több ismeretlen Thurzó-levél lappanghat. A tanulmány legfontosabb kérdése az, hogy mivel magyarázható Thurzó feltétlen Habsburg-pártisága? A kettős királyválasztás hektikus hónapjaiban alig maradt számottevő politikus, aki vagy egyéni, vagy politikai számításból ne váltott volna pártot néhányszor. Az életút elemzéséből kiderül, hogy az ekkor még csupán tárnokmestert nem holmi, már abban az időben is anakronisztikusnak tűnő, lovagi eszmény tartotta meg Ferdinánd hűségén, hanem a helyesen felismert személyes érdek, amely - véletlenül - egybeesett az ország érdekeivel is. A Mohács utáni napokban Budáról elmenekült urak közül egyedül neki maradtak érintetlen birtokai Nyitra és Pozsony megyékben, amelyek jövedelmeiből kölcsönözni tudott az özvegy királynénak. Ezért anyagilag is érdekelt volt a Habsburgok sikereiben. Ennél azonban fontosabb tényező, és ezt a történetírás előszeretettel mellőzni szokta, hogy Thurzó egyszerűen meg volt győződve Ferdinánd végső győzelméről! Ebben szerepet játszhatott a Fuggerekkel való szoros kapcsolata, valamint pontos ismeretei a két király gazdasági erejéről. Világosan látta, amit oly sok kortársa még egy évtizeddel később sem, hogy Szapolyai nemzetközi segítség nélkül esélytelen jóval erősebb riválisával szemben, mert a Magyar Korona sorsa immár külső erőforrások, szövetségesek bevonásán múlik. Thurzó leveleiből kitűnik, hogy attól félt csupán, hogy a Habsburg-uralkodó távozik a porondról, valamint, hogy a magyar kérdés sokadrangú csupán az európai nagypolitikában. Számításába ott csúszott hiba, hogy nem látta - láthatta - előre, hogy a Porta támogatást nyújt János királynak, aki így már megfelelő erőt tudott mozgósítani a Habsburgokkal szemben, és ez az ország kettészakadásához vezetett. Ettől való félelmében jutott el 1532-ben addig a gondolatig, hogy a Magyar Királyságot csatolják a Német-római Birodalomhoz annak érdekében, hogy a német rendek támogatását így megszerezhessék. Eddig a pillanatig azonban végig Ferdinánd aktív híve volt, ő vette rá Török Bálintot az átállásra, és ő figyelmeztette a kiábrándult Batthyány Ferencet arra, hogy János király táborában nincsen jövője. A felvidéki né272