Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Varga Szabolcs: Erdélyi Gabriella: Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. Források a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez I., 11526–1532. Budapest, 2005. (Lymbus kötetek, 1.) / 271–274. o.

Irodalom met városok többsége is Thurzó rábeszélésére döntött Ferdinánd mellett. 1530-ig Thurzó 70 000 forintot költött Ferdinánd szolgálatában, igaz a befektetés busásan megtérült, mert 1531-ben Ferdinánd felkínálta számára a helytartói széket. A forrásokból ebben az időszakban egy rendkívül pragmatikus, agilis konspirátor alakja rajzolódik ki, akinek a „német" király sokat köszönhet, ahogy erre hősünk nem is mulasztja el koronás királyát minduntalan emlékeztetni. A nyugati országrész pacifikálásában nagy fontossággal bír, hogy a Szapolyaiak központi birtokainak megszerzésével az ellenlábas família helyébe a lojális Thurzó lépett, aki így még inkább érdekeltté vált Ferdinánd győzelmében. Az előtanulmány egyik „legerősebb" része az, amelyben Erdélyi Gabriella Ferdinánd és Thurzó kapcsolatát elemzi, és rámutat arra, hogy milyen problémákat vet fel az, hogy a főúr latinul ír az ezen a nyelven nehezen olvasó királyának, valamint a király spanyol neveltetése miatti távolságtartás is megnehezíti a bizalmi viszony kialakulását. Nagyon fontos az udvari liga feltérképezése, amelynek óriási befolyása volt az ügyekre, és tagjai többek között Bemard Cles bíboros, Hans Katzianer, Leonhard Freiherr von Vels, Wilhelm von Roggendorf, vagy éppen ifjabb Niklas Gráf von und zu Salm voltak. Messzire vezetne az udvari ligának a Thurzó-Fugger tengellyel ápolt kapcsolatának feltérképezése, de nagyban megkönnyítené a magyar rendeknek a bécsi udvarban betöltött szerepének vizsgálatát. Nem véletlen, hogy Thurzó 1540-ben mostohalányát, Széchy Margitot éppen az ifjabb Salmhoz adta feleségül, akinek nagybátyja Wilhelm von Roggendorf volt A kötet a legtöbb újdonságot a király nélküli országgyűlések eseményeivel kapcsolatban nyújtja. Thurzó 1530-ra felismerte, hogy Ferdinánd számára az ausztriai tartományok megvédése a fő cél, és ezért úgy tekintett ezekre a rendi kezdeményezésekre, amelyek segítségével talán rá tudják bírni az uralkodót az erőteljesebb fellépésre. Számításaiban azonban csalatkoznia kellett, ám ennek ellenére rengeteg új adat került napvilágra, amelyből a helytartói jogkör is pontosabban behatárolható. Ezek ismeretében egy-két becsontosodott közhellyel le kell számolni. Világosan kitűnik, hogy Ferdinánd a harmincas években komoly szerepet szánt magyar tanácsosainak, rendszeresen kikérte véleményüket a Magyar Királyság egész területét érintő ügyekről. Thurzó Elek és Szalaházy Tamás helytartók hatásköre kiterjedt a szlavóniai és horvát végek katonaságának létszámára, így ebben az időszakban a Drávától délre fekvő területeket még biztosan Magyarország integer részének tekintették Bécsben. Ezt támasztja alá, hogy Korbáviai János horvát bán halála után Ferdinánd kikérte az új bán személyére vonatkozóan magyar tanácsosainak véleményét. Sőt, Thurzót bízta meg a kiszemelt Pekry Lajossal folytatandó tárgyalások lefolytatásával. Ugyancsak az ő hatáskörükbe tartozott Szlavóniának és Stájerországnak a Mura elterelése miatt kialakult határvitájának rendezése is. Sőt, Thurzó arról tájékoztatta Ferdinándot Semptéről (!) írt levelében, hogy Zágráb vármegyéből követ érkezett hozzá a szlavón nemesség panaszait tartalmazó irattal, amit ő továbbított Ferdinándnak. Remélhetőleg a következő évek levelezése is napvilágot fog látni a közeljövőben, így még több új adattal pontosíthatjuk ismereteinket erről az időszakról. A források összegyűjtésében Erdélyi Gabriella a teljességre törekedett, és ez láthatólag sikerült is, csupán néhány kiegészítéssel élhetünk. Az 1531. július 20-án írt levél (72. levél) horvát vonatkozásait Ferdo SiSic publikálta (Acta comitalia regni 273