Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Varga Szabolcs: Erdélyi Gabriella: Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. Források a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez I., 11526–1532. Budapest, 2005. (Lymbus kötetek, 1.) / 271–274. o.

ERDÉLYI GABRIELLA BETHLENFALVI THURZÓ ELEK LEVELEZÉSE (FORRÁSOK A HABSBURG-MAGYAR KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ) 1.1526-1532. Közreadja és a bevezető tanulmányt írta: Erdélyi Gabriella. Budapest, 2005. 455 o. (Lymbus kötetek, 1.) A könyvtárnyi forráskiadás és publikáció ellenére a Mohácsot követő évek eseményeinek pontos rekonstruálása és elemzése még mindig komoly gondokat okoz, mert rengeteg alapkutatás máig hiányzik. Ahogy arra már Szekfű Gyula a két világháború között rámutatott, a legégetőbb hiányosság az átmenet éveiben komoly politikai szereppel bíró személyek életrajzai körül mutatkozik. Ezen a szomorú helyzeten változtatott Erdélyi Gabriella most megjelent forráskötete, amelyben a korszak egyik legjelentősebb politikusának, Thurzó Eleknek I. Ferdinánd királlyal (1526-1564) 1526 és 1532 között folytatott levelezését tárja a nagyközönség elé. A szerző nem mozog idegen terepen, hiszen több komoly tanulmányt jelentett már meg Thurzó működéséről különböző szaklapokban, amelyeknek a jelen munka az összegzése és továbbgondolása is egyben. Thurzó Elek pályafutása még a Jagellók alatt kezdődött, körmöci kamaragróf, kamarás és kincstartó volt a Mohácsot megelőző években, majd az 1530-as években országbíró és királyi helytartó volt egy személyben. Nagyon jól választott Erdélyi Gabriella, hiszen hőse hosszú pályafutása alatt komoly iratmennyiséget produkált, ezért az oly sok kutatást megakasztó forráshiánytól nem kellett tartama. Sőt, éppen a bőség zavara miatt kellett figyelmét csupán a Ferdinánddal folytatott levélváltásra koncentrálnia, és még ebben is önkorlátozásra volt szükség a terjedelem szűkössége miatt. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy csupán az 1526-1532 közötti levelek találhatóak meg a kötetben, bár tökéletesen igaza van az előtanulmányban a szerzőnek, hogy Kőszeg ostromának éve a magyar politikai elit gondolkodásában is komoly cezúra volt. Ekkor vált világossá minden gondolkodó elme számára, hogy a török szövetség sem lesz képes fenntartani az ország egységét. Mindezek ellenére Erdélyi Gabriella is érzi, hogy egy kicsit lezáratlan a kötet, és „A tanulmány és az okmánytár azonban nyilvánvalóan folytatásra vár." A kötet középponti figurája mindvégig Thurzó Elek, akinek a Ferdinándhoz fűződő ambivalens viszonya az Okmánytár összeállítója számára a legfőbb kérdés, ami persze érthető, mert Erdélyi hisz a perszonális történelemben, a nagy egyéniségek történelemformáló szerepében. Ezzel kiválthatja ugyan a strukturális történetírás híveinek haragját, ki állíthatná azonban, hogy a kettős királyválasztás hónapjainak sorsfordító eseményei nem bizalmas megbeszéléseken, egymáshoz fűződő kapcsolatokon dőltek el? Ennek a felfogásnak a jegyében mutatja be a szerző Thurzó Elek és az özvegy Mária királyné viszonyát, amelyre ilyen invenciózusan férfi történész nem lett volna képes. Ennek azonban az volt az ára, hogy az országbíró és tárnokmester Thurzó mindvégig háttérben maradt, tehát a kormányzattörténet ezen fejezetei további kimunkálásra várnak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főhős élete végéig megmaradt tipikusan középkorvégi nagyúrnak, akinek terhes volt a rendszeres munka a birtokától távoli kormányhivatalokban, így ez a tevékenysége jóval nehezebben ragadható meg. Az ebből fa271