Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Guitman Barnabás: Fejér Tamás, Rácz Etelka, Szász Anikó: Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei. Kolozsvár, 2003. (Erdélyi történelmi adatok VII. 1.) / 269–270. o.

FEJÉR TAMÁS-RÁCZ ETELKA-SZÁSZ ANIKÓ AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK KIRÁLYI KÖNYVEI (Erdélyi Történelmi Adatok VII. 1.) Kolozsvár, 2003. 228 o. Az 1990-ben újjáéledt Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) új, időtálló regesztakötetet jelentetett meg János Zsigmond (1559-1571) és Báthory Kristóf (1575-1581) Királyi Könyveiből. Jakó Zsigmond rövid bevezetőjéből - amelyet a megjelenés évében elhunyt Tónk Sándor ajánlása előz meg - megtudhatjuk, hogy az idén elindulásának másfélszázados évfordulóját ünneplő, Mikó Imre

1 alapította Erdélyi Történelmi Adatok jelen kötete az erdélyi magyar forrásközlés korszerűsítésének úttörője kíván lenni. A legkorábbi fejedelmi Királyi Könyvek kiadása abba a távlati tervbe illeszkedik, amely az 1990-es években Jakó Zsigmond kezdeményezésére fogalmazódott meg a kötetet kiadó egyesületben. Véleményük szerint a középkori és kora újkori forrásoknak - az országos hatáskörű két hiteleshely jegyzőkönyveinek, a fejedelmi kancellária Királyi Könyveinek, illetve az egyes megyék, városok jegyzőkönyveinek - megjelentetése éleszthetné újjá leghatékonyabban az erdélyi történeti kutatásokat, amellyel együtt egy képzett, elhívatott új kutatónemzedék is felnövekedne. Ennek első eredménye a Torda és Gyulafehérvár városok jegyzőkönyveinek kiadása az Erdélyi Történelmi Adatok hatodik köteteként, majd a nemrég megjelent Királyi Könyvekből készült regesztakötet. Királyi Könyveknek (Libri Regii) a Magyar Királyi Kancellárián vezetett másolati jegyzőkönyveket nevezzük, amelyekbe a király nevében kiadott jelentősebb okiratokat jegyezték fel. A 16. század derekán önállósuló Erdély, a keletre szorult Magyar Királyság kancelláriája megtartotta ezt a gyakorlatot; ilyen jegyzőkönyvekbe másolták az uralkodók által kiadott okleveleket, amelyek így Erdély, és a vele határos területek 16-17. századi politika- és társadalomtörténetének alapvető forrásai. Az oklevélmásolatok számtalan értékes adattal szolgálnak az élet szinte valamennyi területére vonatkozóan. A bejegyzéseknek sokféle tárgya lehet: birtok, ingatlan, vagy egyes személyek társadalmi helyzetét öröklődőén meghatározó kiváltságok adományozása, esetleg azoktól való megfosztása; testületek részére adott kiváltságok. Jelentős számukat teszik ki a különböző jogi esetekkel kapcsolatos, illetve magánokiratban foglalt ügyek (ingatlan adásvétele, ajándékozása, végrendelkezés, örökbefogadás) érvényességéhez szükséges uralkodói jóváhagyások. Ezenkívül az Erdélyi Királyi Könyvek a középkori magyarországi királyi kancellária dokumentumai közül is tartalmaznak számos oklevelet. A kiadvány valamivel több mint kétharmada János Zsigmond Királyi Könyvét dolgozza fel 1569-1570-ből, mintegy 376 regesztát, a fennmaradó rész pedig Báthory Kristóf Királyi Könyvét 1580-1581-ből, mintegy 109 regesztát. A sorozat szerkesztési elve szerint a feldolgozás nem kézirati kötetenként, hanem uralkodónként, időrendben készült, ezért a regeszta sorok élére mindegyik fejedelem esetében átírt vagy említett, akár évszázadnyival korábbi oklevelek kerültek. Az időrendbe állított oklevélkivonatok sorszámot kaptak, amely mindegyik uralkodó estében újrakezdődik. Mikó Imre (1805-1876), történész, akit Erdély Széchenyijének is neveznek. Megalapította az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, saját költségén újította fel a Kolozsvári Nemzeti Színház épületét, az Erdélyi Nemzeti Múzeum működéséhez nyári kastélyának felajánlásával járult hozzá. A magyar politikai életben és az erdélyi református közösségben is kiemelkedő tevékenységet folytatott. 269