Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikus társaival (1948-1956) bi letartóztatott elvtárs, különböző gyárakban dolgozott és legtöbbjük soha még csak nem is látta a „letartóztatás színhelyét" a waggongyári öntődét. Július 15-én megjelent „riport" már azt írja, hogy a letartóztatottak az Ávé-nál

116 látták az összevert Udvaros elvtársat. Ez sem igaz, mert az elvtársainkat sokkal korábban letartóztatták, mint Udvaros elvtársat. Udvaros elvtársnak néhány hétig sikerült elbujdosni és őt csak július 21-én tudták letartóztatni,

117 miután a feleségét akarták már őrizetbe venni. Az ő letartóztatását megelőzőleg a többi elvtársat már átadták az ügyészségnek. Udvaros elvtársat elvitték azonnal Budapestre az Andrássy út 60-ba, míg a többiek Győrben maradtak. A „riport" arra a megállapításra jut a végén, hogy az elvtársainkat ismeretlen helyre vitték, és azt sejteti, hogy vagy Oroszországba, vagy valamelyik uránium bányába kerültek, mert a hozzátartozók már nem tudják, hogy hol is vannak. Ezzel szemben a valóság az, hogy augusztus 4-én a waggongyári elvtársak ügyében megtartották a „főtárgyalást" és sajnos nagyon súlyos „ítéleteket" hoztak. Elvtársaink a tárgyaláson igen kemény és szép magatartást tanúsítottak, noha a becsatolt kommunista újság tudósítása úgy igyekszik őket feltüntetni, mintha gyávák lettek volna. Virágnyelven írt levelekben, közlik velem a szabadlábon levő elvtársak, hogy a kivezényelt és fanatikus hallgatóság ellenére is, a vádlottak padján az elvtársak igen gerincesen viselkedtek. A győri mozgalom örökké büszke lehet rájuk! A többi gyárakból letartóztatott elvtársaink ügyében a „főtárgyalást" ugyancsak kitűzték már és azt különböző időkben, a gyárakban tartják meg. Lehetséges az, hogy a súlyos „ítéletek" után, a bolsevisták valóban elviszik az elvtársainkat, de ez nem változtat azon a tényen, hogy július 15-én a „Szabad Magyar Munkásban" Garamvölgyi valótlanságokat írt. A szakszervezeti mozgalom komolyságára, lapjának színvonalára vigyázni kell! Magam részéről már ez év március 8-án írt levelemben, melyet Pisky elvtárshoz intéztem, rámutattam azokra a jelenségekre, melyekből minden komoly és szakszervezeti múlttal rendelkező elvtárs azt láthatja, hogy nem jól mennek a dolgok, és azokon sürgősen változtatni kell. Erre a levélre még csak választ sem kaptam a mai napig, de minden maradt a régiben. A bajok pedig állandóan sokasodnak és a szakszervezetek jövőjéért aggódó elvtársak, nagy szomorúsággal látják és tapasztalják a dolgokat. De annyi eredménye mégis csak lett annak, hogy megírtam a szakszervezeti kérdésekben a meglátásaimat, hogy márciustól kezdve a „Szabad Magyar Munkás"-t már nem küldik meg nekem és a hivatkozott számot is, más elvtárstól kaptam meg. Ezt persze nem azért írom, mert nagyon hiányzik, de mint jelenséget mégis figyelemre méltatom. Elvtársaink kihozatala ügyében, már úgy néz ki a dolog, hogy elkéstünk, noha én kellő időben felhívtam a figyelmet erre a fontos kérdésre. Emigrációs és emberi szempontokból nagyon fontos lett volna az, hogy ebben az ügyben gyors intézkedés történjen. A gyorsaság már fél eredmény! Henry Kirsch úr, az AFL képviselője ittjártakor az ügy előtte ismertetve lett, de sajnos csak annyit ígért meg, hogy ha augusztus első felében haza fog érkezni, akkor az ügyben tárgyalni fog az illetékesekkel. Ez a lassúság pedig az ügy sikerének rovására ment. Ennek ellenére is, szeretnénk, ha döntenének az ügyben kedvezően, mert 116 Ávé = Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 117 Udvaros Istvánt 1950. június 28-án tartóztatták le. 187