Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Források rövidesen tiszta képet fogunk látni, hogy, kik vannak még szabadlábon, és kik jöhetnének tekintetbe. Ismételten kihangsúlyozom, hogy amikor Garamvölgyi „riport"-jának tárgyi tévedéseit helyreigazítom, nem a bolsevisták gyalázatos eljárását akarom szépíteni, hanem azt kívánom érzékeltetni, hogy szocialista újságíró nem márthatja a tollát a hazugságba, és komoly dolgokat nem lehet és nem is szabad a „riport" színvonalára lesüllyeszterni. Ezek a „riport"-ok hozták magukkal azt, hogy minden munkásmozgalmilag képzett elvtárs, aki a mozgalmat szereti, igen nagy aggodalommal nézi azt, ami a „Szabad Világ" és a „Szabad Magyar Munkás" szerkesztése terén történik. Ez nem csak a szocialista újságírók kemény munkával kiverekedett színvonalát, hanem a párt és szakszervezeti mozgalom tekintélyét is tönkre teszi az emigrációban. Ezen levelemhez kilenc darab újságcikk van mellékelve, hogy azokból láthassad azt, hogy mindaz megfelel a tényeknek, melyeket leírtam, valamint láthassad azt is, hogy engem személyemben most már több mint két esztendő után is, milyen élesen támad szinte nap, mint nap a győri kommunista sajtó. Büszke vagyok erre, mert kevés emigráns dicsekedhetik ezzel, mert a legtöbbet már régen elfelejtették a komcsik. Ugylátszik, hogy mégis csak jó munkásmozgalmat teremtettem Győrött, mert nem tudnak a kommunisták elfelejteni, még most is harcolniuk kell ellenem. Az állandó cikkezésük, illetve a sajtójukban ellenem folytatott küzdelmük arra is jó, hogy el ne felejtsenek az emberek és a saját elvtársaink. A mellékelt újságcikkeket, elolvasás után azonnal szíveskedjél hozzám visszaküldeni, mert azokra a jövőben is szükségem lesz. Ugyancsak mellékelve küldök egy rövid leírást a „győri szabotázsról", mely az elvtársaink tárgyalásán többször szóba került és azt Olajos elvtárs ellen akarják felhasználni. Ismételten felhívom a figyelmedet a „Comisco" elismerés kérdésének fontosságára. Jó lenne, ha a szeptemberi Comisco ülés előtt, Európába jönnél, és az ügy megoldása érdekében lépéseket tennél. Nem lehet és nem is szabad a Világ szocialistáinak közösségén kívül maradni, mert így a párt előbb vagy utóbb az amerikai demokrata párt játékszerévé fog válni. Terveztük, hogy én, Kobele és Dombay elvtárs beadunk egy beadványt a Comiscohoz, de ez nem valósult meg, mert ennek aláírását Dombay elvtárs megtagadta. Nemzeti Bizottmány „program nyilatkozata" is nagyon gyenge. Ugylátszik, hogy ott a polgári jobboldal befolyása nagyon érvényesül. A kulcsiparok államosításának fenntartása, az üzemi alkotmány és még sok egyéb igen fontos dolog kimaradt. A magyar nép „szabad akaratának megnyilvánulása" érdekében, nem elég csak azt mondani, hogy a választások majd titkosak lesznek, mert 1939-ben is „titkosak" voltak és mégis ki tudtak bennünket irtani a parlamentből. Szükséges annak meghatározása is, hogy vármegyénkénti lajstromos, titkos választási rendszer lesz, mert csak így tud a kisebbség is képviselethez jutni, illetve a nemzet akarata a parlamentben megnyilvánulni. A Bizottmány átszervezése is sürgős feladat lenne, mert ha a Bizottmány létrehozása az 1946.

1.1 c. alapján történt és ebből ered a jogfolytonossága, akkor, mit keresnek a Bizottmányban, az 1939-ben csendőrökkel és főszolgabírókkal megválasztatott „képviselők"? 188