Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Munkabizottsági beszámoló tördelés, tipográfia) illetően. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a levéltárak a velük szemben támasztott elvárásoknak csak abban az esetben tudnak megfelelni, ha kiadványaik megjelentetéséhez a szükséges anyagi eszközök rendelkezésre állnak. (A személyi feltételek megteremtését illetően egyszerűbb a helyzet, hiszen ma már kezd általánossá válni az a gyakorlat, hogy külső szakembereket is bevonnak egy-egy intézményi program megvalósításába.) A levéltárak által tervezett kiadványok, kiadási programok finanszírozásához az intézmények pénzügyi eszközei önmagukban elégtelenek, megjelentetésük a legtöbb esetben különböző pályázati pénzek elnyerésétől függ. Ugyanakkor feldolgozásokra, kézikönyvekre egyáltalán nem, legfeljebb forráskiadványokra, esetleg évkönyvekre pályázhatnak a levéltárak. Mivel saját forrásokra gyakorlatilag nem, vagy csak egyedi, szerencsés esetekben számíthatnak kiadványaik megtervezésekor, és amíg a támogatási rendszer nem változik, addig nem is várható el tőlük más típusú publikációk közreadása. Fontos lenne tehát, hogy megalapozott esetben, szélesebb körű témák esetében, netalán alapkutatások eredményeinek közreadásakor pályázati kuratóriumaink nagyobb fokú rugalmasságot tanúsítsanak. Megoldást jelenthetne, ha klasszikus értelemben vett történettudományi feldolgozásra is írnának ki (ha nem is minden esztendőben, de néhány évente, néhány éves időtartamra) programokat, természetesen szigorúan ellenőrizve és hangsúlyozva a szakmai színvonal erősítését (pl. a kötelező szakmai lektor, konzulens, témavezető rendszeres elszámoltatásával). Különösen nehéz a helyzet sorozatok kiadása esetén, a jelenlegi pályázati rendszer ugyanis csupán egy-egy kötet és nem sorozatok finanszírozását teszi lehetővé. Ennek következményeként a tervezett sorozatoknak csupán néhány kötete jelenhet meg. Ezt követően a munka vagy teljesen leáll, vagy csak hosszabb szünet után folytatódhat. Ráadásul az elnyert pályázati összegek is csupán a dokumentumkötetek szakmai előkészítésére fordíthatók, a legnagyobb költségeket felemésztő technikai előkészítésre nem. (A pénzhiány sajnos sok esetben tükröződik a kiadványok küllemén is.) A megoldás a pályázati rendszer teljes átalakítása lenne. Ezen túl megállapítható, hogy a rendszerváltozás után kialakult pályázati, finanszírozási lehetőségekkel azok a levéltárak és levéltárosok éltek nagyobb számban és eredményesebben, akik a tudományos kutatásra és azok eredményeinek közzétételére már korábban is támogatást kaptak. A témakört illető nehézségek másik fontos területe a kiadvány terjesztés. Sajnos általános gyakorlat, hogy egy-egy levéltári kiadvány a megjelenést követően raktárakban porosodik éveken át, miközben az érdeklődők számára talán hiánycikknek számít. A probléma megoldása a teljes levéltáros-történész szakma feladata lenne, karöltve a könyvterjesztéssel foglakozókkal. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy Budapesten egyetlen(!) könyvesboltban (Kis Magiszter Könyvesbolt, V. kerület Magyar utca 40.) hozzáférhető a legtöbb levéltár kiadványa. Vidéki, határokon túli magyar és a külföldi érdeklődők számára ez nem jelent megoldást. Mint annyi más területen itt is segítséget jelenthetne talán egy internetes adatbázis, amelyen keresztül a még raktáron lévő kötetekről, periodikákról széles körben lehetne információkat szerezni, illetőleg azokat megrendelni. 38