Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

A levéltári kiadványok helye és szerepe a történettudományi kutatásokban Némileg kedvezőbb helyzetet teremthetne talán a levéltárak és kiadók, könyvterjesztők közötti együttműködés is, erre eddig kevés példa akadt. Kivételként Budapest Főváros Levéltára és az Osiris Kiadó mára felbomlott, de néhány évig sikeres együttműködése említhető a Párhuzamos archívum sorozatban megjelent dokumentumkötetek kiadását illetően.

144 Új lehetőségek rejlenek az intézményközi együttműködések megvalósításában, abban, ha levéltári kiadványokat több levéltár összefogásában, illetve más történeti műhelyekkel közösen jelentetnek meg. Ilyen típusú együttműködés nem csak hazai intézmények között lehetséges, hanem nemzetközi szinten is. Példaként említjük, hogy a 2003 júliusában létrejött magyar-orosz levéltári együttműködési vegyesbizottság 2003. decemberi első ülésszakán több, a MOL, illetve az Orosz Föderáció Levéltári Szolgálata hatáskörébe tartozó levéltár dokumentumait feldolgozó kiadvány publikálásáról született elvi döntés. A nehézségek ellenére is elsőrendű feladat, hogy a levéltári kiadványok új ismereteket, eredményeket közöljenek, amelyeket a történettudomány sikeresen fel tud használni. Egy kicsit lehet befolyásolni a történészeket, a történettudományt is. Szakítani kell azzal a meggyőződéssel, hogy csakis a hagyományos történetírói feladatokkal, a politikatörténetben, diplomáciatörténetben lehet érdeklődésre számot tartani. A gazdaságtörténeti és az egyre népszerűbbé váló ún. kultúrantropológiai kutatások igényeivel a levéltárak egyelőre még nem tudnak lépést tartani. Nem áll még rendelkezésre a történészek által (és esetleg a felsőoktatásban is) jól használható gazdaság-, illetve társadalomtörténeti dokumentumgyűjtemény. Az elkövetkező években ezért a levéltáraknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy - az eddigi forráskiadói gyakorlatukat némileg felülvizsgálva és módosítva - kiadvány-politikájukban a történettudomány részéről jelentkező új kihívásoknak megfelelően egyensúlyt teremtsenek a politikatörténeti, illetve a gazdaság és társadalomtörténeti kiadványok publikálását illetően. A mikrotörténet-írás, a mentalitástörténet, a társadalomtörténet, a gazdaságtörténet, a pszichohistória stb. számos új lehetőséget kínál. Meggyőződésünk, hogy annyi megközelítése létezik egy-egy témának, ahány levéltáros, történész foglalkozik éppen vele. A levéltárosoknak nagy szerepük van abban, hogy felhívják a történészek figyelmét a levéltár „lappangó kincseire". Mivel a történészek csak a különböző nyilvántartásokból ismerik az anyagot, elengedhetetlen, hogy egyre jobb jegyzékeket, fondtörténeti bevezetőket, fondleírásokat, rendezési terveket készítsenek a levéltáros kollégák. Mindehhez egy egészséges szemléletváltásra is szükség lesz. A jó levéltáros annyi érdekes témát talál, ahány anyagot munkája során feldolgoz. Mindent megírni nem áll módjában, de ha elhallgatja felfedezését, ismereteit, akkor olyan, mintha semmit sem dolgozott volna. Le kell zárni végre a meddő vitát, hogy a levéltáros történész-e vagy hivatalnok. Véleményünk szerint azok foglalkoznak legtöbbet a kérdéssel, akik sem a történész, sem pedig a hivatalnok levéltároshoz nem méltók. Nem lehet elvárni minden levéltárostól, hogy komoly történeti értekezéseket publikáljon, de a legkiválóbb levéltárosok közé '« SÍPOS, 1999.; SZABÓ, 2000.; VARGA, 2001.; SZABÓ, 2001. 39