Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából (1594-1597) vább súlyosbította a forgalomba kerülő nagymennyiségű rontott pénz. Nincsenek lovaik, szamárháton kénytelenek hadba vonulni. Úgy gondolják, már csak Isten segíthet rajtuk. 8-án találkoztak Szaturdzsi Mehmed csapataival; 1200-an voltak 40 pasával és sok zászlóval, hogy a keresztények azt higgyék, többen vannak. A szerdár sátrába hivatta Lucát és kikérdezte. 10-én Edirnébe ért, végül 13-án megérkezett a török fővárosba, ahol nagy a békevágy; amikor ugyanis Sztambulba ért, felröppent a híre, hogy nemsokára megérkezik a császári követség. A hír nagy örömöt keltett a nép körében. Annál kiábrándítóbb volt, hogy a hír alaptalannak bizonyult, és csak a lengyel küldöttség érkezett meg a békefeltételekkel. Azt is híresztelték, hogy a szultán személyesen fog hadba vonulni, de kiderült, hogy csak a nyári rezidenciájába ment. A nép azt mondja, hogy két ura van, egyik a szultán, a másik az anyja, a szultána. Egy megbízható embertől értesült, hogy 50 gálya horgonyoz a tengeren, de nagyon rossz állapotban, és hogy Merni pasának, a hajóhad helyettes parancsnokának parancsba adták, hogy kerüljön minden összetűzést a keresztényekkel. A Magyarországra induló Szaturdzsi Mehmed hadserege siralmas állapotban van; a szerdár hírt kapott a keresztény hadsereg Buda elleni felvonulásáról, ezért arra kérte a szultánt, induljon személyesen hadba. A Szafije szultána azonban nem akarja elengedni a háborúba, mondván, hogy van elég földje, ha Európát elveszti, ott van még Ázsia. A hadsereg nem akar engedelmeskedni a szerdárnak, sok szpáhit pedig megfosztottak birtokától, mert az előző évi csatában (Mezőkeresztes) megfutottak és nem védték a szultánt. Hírek érkezetek a tatárok elindulásáról, de ez valószínűleg nem igaz, és csak a keresztények riogatása miatt mondják. 23-án találkozott Martino bihácsi vicekapitánnyal, aki velük akart jönni, de végül nem tudott. Túri Istvánnak és Huszár Péternek szóló levelet bízott rájuk. Ibrahim pasa csausa, akit erőszakkal tettek muzulmánná és akinek évi 20 000 aszper jövedelme van, megerősítette, hogy a szultán nem fog személyesen hadba vonulni, mert nincsenek tevéi és lovai. Elutazása előtt Luca találkozott a raguzai követekkel is. A követség egyik tagja, Simon Ragnina, Paolo Giorgi unokaöccse, azt mondta, hogy itt a vissza nem térő alkalom a török legyőzésére, és hogy ezt az alkalmat nem szabad elszalasztania a keresztényeknek. Ragnina először rá akart bízni egy levelet, de később meggondolta magát, és a veszélyre hivatkozva végül visszavette. Várják a lengyel követet, és a császárit is, bár ez utóbbi hír valószínűleg alaptalan. A nagyvezír most Ibrahim, a második vezér Dzserráh Mehmed, a harmadik Halul kapudán pasa, a negyedik Hadim Hasszán, az ötödik Szaturdzsi Mehmed, a hatodik a most távollévő Hajder, Szinán fia, akit Mehmednek is hívnak, végül Hasszán, az öreg Mehmed fia, tisztség nélkül. 29-én megérkezett Mehmed karamániai beglerbég 7-800 lerongyolódott, szánalomra méltóan kinéző emberrel. Ezek inkább török parasztoknak néztek ki. Állítólag négyezer janicsár indult el a háborúba. Augusztus 3-án ért vissza Nikápolyba, ahol Buda felé vonuló szpáhikat lehetett látni és 53 gályát. Relatione fatta del viaggio, che Nicolo di Lucha Lovciali fece, di qua a Constantinopoli. Havendo Nicolo di Lucha sotto il primo di luglio passato il Danubio, arrivo nella terra di Lovcia nella quale si fermo duo giorni, di dove partendo il secondo giorn85