Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából (1594-1597) emberét akarja küldeni az hitlevelet ő hatalmasságának megküldtük és mi helyen onnan válaszunk jő fő követünk által megtaláltatjuk ő hatalmasságát Ali csaust is elbocsátjuk. Értjük ide azt is, hogy az hatalmas császár Nagyságodat arra az böcsületes tisztre és méltóságos állapatra az szerdárságra választotta, és hogy immár Nagyságod el is indult volna az ő hatalmassága hadával. Azért legelőször azt örüljük(!), s akarjuk s kévánjuk is, hogy az Isten Nagyságodhoz az hatalmas császár jó kedvét, jó akaratját naponként növelj,e és kedve szerént szolgálhasson Nagyságod ő hatalmasságának. Mostan csak ezt akarok Nagyságodnak értésére adni, mikor osztán Nagyságod az hatalmas császár végvárai felé közelebb érközik, akkor emberünk által is megtaláltatjuk Nagyságodat és mi állapatban lészen a dolog értésére adjuk Nagyságodnak. Erről is kelletik Nagyságodnak írnunk, hogy jóllehet az hatalmas császár az előtt is megparancsolta volt mind az temesvári pasának és mind egyebeknek, hogy az mi birodalmunkat kártétellel ne illessék. Mindazáltal ahhoz nem tartották magokat az temesvári pasa, és gyulai bég hanem az ide való tartományt rabolták, pusztították, kiről ez napokban is írtunk vala Nagyságodnak. Azért Nagyságodat kérjük, Nagyságod fenyítse meg őket, hogy az hatalmas császár parancsolatja szerént legyenek vesztegségbe és semmi okot ne adjanak az mi végbeli kapitányunknak is meg vagyon hagyva, hogy ők is semmit ne indítsanak, mert ha az hatalmas császár vitézi az ő hatalmas parancsolatjához nem tartják magokat, minden háborúságnak ők lesznek okai és nekünk osztán módot kell találnunk benne, miképpen afféle kapdosok, ragadozók és pusztítók ellen az mi birodalmunkat megoltalmazhassuk, kiről írtunk mind az hatalmas császárnak s mind az vezérnek, hisszük azért, hogy Nagyságodnak gondja lészen reá, és minden tanúsága vagyon Nagyságodnak az hatalmas császártúl. Ugyan ezen dolgokról írtunk Nagyságodnak más levelet is, kit az tömösvári pasának küldöttünk, hogy Nagyságodnak megküldje, ezt pedig, ez levelet Mihály vajda kezébe küldöttük volt, ezért, hogy ha egyik levél eltévelyednék az másik Nagyságodhoz juthatna, minthogy ezelőtt is egy néhány hónappal az angliai követ az római császár őfelsége követével küldötte volt bizonyos emberét az római császárhoz őfelségéhez, ki onnan megtérvén, és az fényes portára vissza akarván menni, az budai pasa elkésértette Nándorfejérvárig s ott Hasszán pasa az leveleket tőle elszedte s ő magát penig az angliai követ szolgáját nem tudhatjuk ha megölte-é vagy hová tötte. Mi is ehhez képest írtunk Nagyságodnak két levelet és ha mind az két levél Nagyságod kezéhez jött, Nagyságod értse a dolgot. Ertjük azt is, hogy az németek gyülekeznek és nagy készületben vannak, de bizonyosképpen nem tudhatjuk, mely felé vagy melyik vár alá lészen szállások és indulások. Mely gyülekezetek inkább, hisszük azért vagyon, hogy holott az mint Nagyságodnak megírtuk, Hasszán pasa az római császár őfelsége levelét mind az angliai követ tolmácsával egyetembe elrekkentette és az portárul semmi válaszok az németeknek még eddig nem lehetett, nem tudják mire vélni, és mihez tartani magokat, azért vannak vigyázásban. Responsum serenissimi principis ad litteras Mehmet bassae vezerii et zerdarii imperatoris Turcarum 83