Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából (1594-1597) 22. Don Guillen de San Clemente prágai spanyol követ Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárra Prága, 1597. május 8. (AGS Estado leg. 704. másolat) Megkapta április 8-i és 16-i levelét, amelyhez csatolta a szultántól, a vezírektől és az angol követtől kapott levelek másolatát, illetve azok kivonatát. Ezek alapján meggyőződött arról, hogy a béketárgyalásokat a levelében leírt okok miatt folytatja. Reméli, hogy a keresztény világban kivívott hírnevét nem fogja méltatlan tettekkel bemocskolni. Emlékezzék arra, hogy az aranygyapjas renddel a birodalom hercegei közé fogadták, pedig a fejedelemség nem is annyira a török adófizetője, mint inkább tulajdona volt. Az első adandó alkalommal II. Fülöp spanyol király elé fogja terjeszteni kérését. A császár és szövetségesei időben meg fogják segíteni. Illustrissime et Excellentissime Princeps ac Domine, Domine Colendissime Acceptis Excellentiae Vestrae litteris 8. Április datis supervenerunt quas ad me 16. eiusdem scripsit una cum exemplis et extractulus litterarum imperatoris Turcarum et primariorum ipsius bassarum, necnon oratoris Anglicani et aliorum quorundam pariter et responsorum quae ad easdem rescripsit, utrisque non potui non me plurimum exhilarare praesertim de nuncio quod mihi attulerunt de faelicissimo reditu ad ditiones suas, cuius nomine ipsi cum decenti reverentia et manuum deosculatione et atque etiam congratulor, omniaque ipsi insuper fausta et prospera, cum ad ditionum suarum rum ad communis reipublicae christianae incolumitate me exopto. Quae porro Excellentia Vestra addit de facta Turcarum imperátori spe ineundae secum pacis, optime credo non alia mente vei intentione fieri quam dictis litteris suis contestatur. Etenim mihi certo persuasum habeo, ipsam ea valere magnanimitate et prudentia ut nullis unquam artibus vei blanditiis sive hostium christiani nominis sive aliorum sine se dimovere a laudatione instituto suo, tantum abest ut volet gloriosissimum quod sibi per totum christianum orbem paravit nomen, temere nulla etiam data occasione obliterare, atque eius loco sibi suisque perpetuam inuere ignominiam. Praeterea etiam meminisse quanta praecipui christianitatis principes eam amplectentur et prosequentur benignitate, favore et benevolentia, quantoque proinde dolore acciperent, Excellentiam Vestram illorum albo inscriptam, tam cito rursus ab illis alienatam ad communem suum defecisse hostem, quamque male resonaret tam apud maiestatem suam catholicam dominum meum clementissimum tum apud omnes principes et populos christianos, Excellentiam Vestram tanta affinitate cum inclitissima austriaca domo ornata et brevi ad huc maiori ornanda, primum fuisse ex summi ordinis aurei velleris equitibus, equitem, qui ex liberó Sacri Romani Imperii principe se denuo constituisset immanissimi tyranni non tam tributarium, quam verum mancipium, atque sic insignem illum baltheum, quo nuper decoratus fűit, prophanasse ac conspurcasse. Id autem dum summa cum fiducia confidam, nunquam eventurum sed Excellentiam Vestram considerando exactius iam dicta aliaque plura, potius fortiter et constanter infide et faedere cum serenissimo domo austriaca moto pers75