Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Kruppa Tamás: Okmányok és iratoka tizenöt éves háború időszakából (1594-1597) 18. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem Don Guillen de San Clemente prágai spanyol követnek Prágába Gyulafehérvár, 1597. április 16. (AGS Estado leg. 704, másolat) Erdélybe való szerencsés hazaérkezése után válaszolt a szultántól, Ibrahim pasa nagyvezírtől, Dzserráh Mehmed pasa második vezírtől, Barton angol követtől és a határvidékről érkezett levelekre, amelyek másolatát elküldte. Eddig azért nem utasították vissza a portai ajánlatokat, hogy teljen az idő, Alit, illetve Bányait is annak érdekében küldték vissza, hogy tovább táplálják a béke reményét. A rendes követség visszatéréséig is elfog telni kéthárom hónap, ezért kéri, vesse latba tekintélyét, hogy a császár elküldje a katonai és pénzügyi segítséget. Ő sem késlekedik a kereszténység és Erdély érdekében munkálkodni. Sigismundus dei gratia Transilvaniae, Moldáviáé, Walachiae, Transalpinae et sacro imperii princeps, partium regni Hungáriáé dominus, aurei velleris eques et Siculorum comes etc. Illustrissime Domine amice observandissime Quid post faelicem nostrum in Transilvaniam reditum, Constantinopoli ab imperatore Turcarum, et bassis, Ibrahimo supremo, et Méhemet secundo vezirio, ac etiam oratore Anglico, insuper ex confiniis nobis perscriptum sit, quidquid responsi singulis dederimus, ac quo in statu sint res et hostium et nostrae, ex litterarum tam inde allatarum quam a nobis datarum exemplis, quae Dominationi Vestrae Illustrissimae mittenda duximus abunde intelliget. Porro quod hactenus eorum postulata penitus non reiecerimus, id alia de causa a nobis factum non est, quam ut tempus duntaxat, interposita spe pacis tereremus, quo consilio nunc etiam ducti, tam litteris quam per Ali chiausium et proprium hominem tantam spem eis iniecimus, ut spe accipiendae fidei pro solenni legatione diutius suspensos eos tenoré possimus. Interim dictos homines nostros cuncta eorum consilia, conatus, omnemque statum exploraturos, ac post duos aut trés menses redituros spero. Nos sane animadvertimus optimam nunc rei bene gerendáé occasionem contra hostes christiani nominis, quasi divinitus offerri ea ne negligatur, Sacrae Caesareae Maiestati demisse supplicamus. Dominationem quoque Vestram IIlustrissimam etiam atque etiam rogamus ut apud quorum interest, sua authoritate efficiat, quo in tempore iusta copiae ad hostium confinia expediantur quae hostibus negotium facessant, et eorum vires distrahant, neve nos necessariis copiis auxiliaribus et subsidio pecuniario destituamur. Quod nos concernit, nullis neque nostris neque nostrorum laboribus parcemus, quo propensam ad iuvandas res christianorum voluntatem, et in tuendis provinciis nostris caram et sollicitudinem, universae reipublicae christianae testatam faciamus. Caeterum Dominationi Vestrae Illustrissimae benevolentiam nostram cum optima voluntate, gratissima quaeque ei praestandi, coniunctam commendamus, et omnia fausta ac faelicia precamur. Datae Albae Iuliae 16. Április 1597. 69