Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Források személyes leszámolásokra is. Ezek a hatalmi villongások lehetővé tették Báthori Zsigmond számára, hogy békeközvetítőként lépjen föl. Ennek eredménye Nicolo di Luca konstantinápolyi útja 1597 nyarán. Az útról jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen dokumentum maradt fenn, ráadásul az sem di Luca, hanem Giovanni Marini raguzai Habsburg ügynök tollából, akinek az volt a feladata, hogy beszámoljon a gyulafehérvári, a havasalföldi és a balkáni eseményekről.

10 Nem tudni, hogy ki küldte Nicolo di Lucát, volt-e fölhatalmazása, és ha igen mire.

11 Csak feltételezni lehet, hogy a Belgrádon szerencsétlenül járt Pasquale Bruti, aki Barton angol követ dragománja volt, készítette elő az útját, amelynek megvalósítására Báthori Zsigmond és Vitéz Mihály havasalföldi vajda békeközvetítésének eredményeként került sor.

12 Bruti 1596 nyarán a szultáni sereggel együtt indult útnak, hogy a lefogott konstantinápolyi Habsburg-követet, Friedrich Kreckwitzet és a követség személyzetét hazakísérje. Két török csaussal érkezett Bécsbe, ahol az év decemberéig maradt.

13 Az általuk folytatott tárgyalásokról a velencei követ több jelentésben is beszámolt, sőt arról is, hogy a dragomán három válaszlevelet is kapott, egyet a szultánnak, egyet a nagyvezírnek, egyet pedig Barton angol követnek címezve. Azt azonban sajnos nem tudni, hogy - leszámítva Nicolo di Luca útját - milyen konkrét eredményeket hoztak az általa folytatott tárgyalások. Az ő beszámolója mindazonáltal kitűnően érzékelteti, milyen nehéz gazdasági helyzetbe került az Oszmán Birodalom, amelynek egyszerre kellett megküzdenie a császárral, Erdéllyel, Havasalfölddel, és a tímárbirtokosok Kis-Ázsiában kitörő felkelésével. A most kiadott iratok, levelek arra figyelmeztetnek, hogy - a nagy mennyiségű kiadott forrás és a feldolgozásukra tett bíztató kezdeményezések ellenére - még mindig milyen keveset tudunk a tizenöt éves háború diplomáciai mozgásairól, pedig azok sok esetben óriási - még ha nem is döntő - hatást gyakoroltak az események alakulására.

14 10 HURMUZAKI, 1903. 289., 304.; VERESS, 1932. 84. 11 Ráadásul Marini többször többes szám első személyben ír, ami azt az érzést kelti, mintha ő is Lucával tartott volna. Elképzelhető az is, hogy később csatlakozott hozzá. 12 Marini ugyanis Gyulafehérvárról keltezte jelentését, a beszámolóból pedig kiderül, hogy di Luca nem Buda-Belgrád, hanem Havasalföld irányából jött. 13 A velencei követ Brutiról beszámoló egyik jelentésének teljes szövegét, illetve a többi kivonatait 1. BROWN, 1897. 232-242., a jelentések eredetijét 1. ASVe Senato, Dispacci. Germania, filza 26, ff. 61r-v, 69v, 134r-v, 138r-v, 152r-153v. Küldetéséről 1. KRUPPA, 2005. 27-49. A dragománról 1. még HURMUZAKI III. 2., 226.; CERNOVODEANU, 1989. 429-450. és NIEDERKORN, 1993. 124-125. 14 Niederkorn sok szempontból alapos monográfiája mindössze kilenc oldalt szentel a két román vajdaság és Erdély szerepére a háború során, míg a háborúban részt sem vevő Franciaországéra negyvenötöt! L. NIEDERKORN, 41-49., 138-182. 54