Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Közlemények vacsorán. A francia követ elmondta, hogy a nyugati diplomaták körében nagy visszhangot keltett Kádár János azon megállapítása, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van".

129 Ebből a kijelentésből kiindulva Boncour azt javasolta, hogy a magyar kérdés megszüntetése érdekében a magyar kormány feltételesen helyezze szabad lábra az 1956-os politikai foglyokat: „mert azzal ő is tisztában van, hogy a magyar kormány nem adhat amerikai kérésre általános amnesztiát". A követ ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindezt magánemberként mondja, mert a kormánya részéről erre nem volt felhatalmazása.

130

1962-ben már a nemzetközi fórumokon is tapasztalható volt a francia magatartás megváltozása. A magyar kérdés hivatalos megítélése ugyan nem változott, de a beszélgetések során magasabb beosztású francia külügyi tisztviselők kijelentették, hogy a magyar kérdésnek már nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, és általában fejlődőnek ítélik a két ország kapcsolatait. A kétoldalú kapcsolatok rendezésének megkönnyítése érdekében a francia külügyminisztérium visszahívta Boncour nagykövetet, és hamarosan új nagykövetet küldött. Ezzel párhuzamosan javult a párizsi magyar nagykövetség és a francia külügyminisztérium kapcsolata is.

131 Összegzés és kitekintés Az 1958-1962 közötti válságok ráirányították a nemzetközi politikai élet szereplőinek a figyelmét a hidegháborús feszültség fokozásának a kockázatára. A szuperhatalmak kapcsolatában a feszültség erősödése helyett a megegyezésre helyeződött a hangsúly, amelynek első jele az volt, hogy megállapodtak a légköri atomkísérletek korlátozásában (1963. július 25.). Ugyanakkor a két tábor közötti feszültség továbbra is megmaradt, miközben a hidegháború történetének újabb katonai konfliktusát jelentő vietnami háború is 1963-tól kezdett egyre intenzívebben kibontakozni, ami óhatatlanul is csökkentette az Európán belüli szuperhatalmi szembenállás hevességét. A nemzetközi kapcsolatok változására ható újabb fontos tényezőt a kínaiszovjet ideológiai/politikai konfliktus nyílt kirobbanása jelentette (1963. június 13.).

132 Ez tovább növelte a szereplők politikai/diplomáciai mozgásterét, de a jelentőségét abban látom, hogy a szocialista országok közötti egység megbomlását eredményezte, ami a kelet-európai országokat szoros kontroll alatt tartó szovjet politikát az európai színtéren nagyobb rugalmasságra késztette. Ezzel párhuzamosan a békés egymás mellett élés politikájának a megerősödése rákényszerítette a szovjet vezetést arra, hogy - legalábbis részlegesen - szembenézzen az 1956-1962 közötti konfliktuskereső magatartás hibáival. Ez az új politika egyelőre inkább a kivárás jeleit mutatta, de a konfliktuskeresés helyett a tendencia érezhetően a vitás kérdések tárgyalásos alapú megoldása felé mozdult el. 129 GARADNAI, 2005.123-139. 130 MOLXIX-J-l-j-00729/l/1962.3.d. ,31 MOL XIX-J-l-j-001097/1/1963. 9. d., illetve a magyar külpolitika törekvéseivel kapcsolatban RUFF, 2000. 3-39. 132 A kínai-szovjet vita a kommunista táboron belüli vezető szerep, illetve a két világrendszeren belüli harc formája miatt tört ki. A kínaiak gyengének tartották a szovjet vezetés békés egymás mellett élés politikáját. 44