Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai között gyakorlatilag a magyar kérdés határozta meg.

113 A politikai kapcsolatok szintjén az első hivatalos magyar nyilatkozatok (Gyáros László a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője, vagyis kormányszóvivő) is egyértelműen a magyar kérdés rendezésétől tették függővé a magyar-francia kapcsolatok későbbi alakulását.

114 A magyar követség és a francia külügyi tisztviselők között a kapcsolat továbbra is hűvös, kimérten udvarias volt

115 A nemzetközi helyzetet rosszul felmérő magyar diplomaták azonban már 1958 első felében célul tűzték ki a kapcsolat rendezését a nyugati országokkal, amire a következő utasítás is utal: „Közöljük Ügyvivő elvtárssal, hogy külpolitikai célkitűzéseink keretében konkrét formában napirendre kívánjuk tűzni a NATO országokkal, s ezen belül Franciaországgal való kapcsolataink normalizálásának kérdését. Fentiekkel kapcsolatban Kérjük Ügyvivő elvtársat, hogy dolgozza ki azon javaslatait, amelyek megvalósítását alkalmasnak tartja a Magyarország és Franciaország közti kapcsolatok normalizálására. Tekintettel a fenti feladat nagy fontosságára és rendkívüli sürgősségére, Ügyvivő elvtárs alapos, jól átgondolt, minden területre kiterjedő javaslatait feltétlenül futárpostával kérjük felterjeszteni." - (1958. február. 28.)

116 Kutas Imre ügyvivő, majd követ azonban a magyar-francia viszony normalizálásának vizsgálatánál hangsúlyozta, hogy a francia diplomácia a magyar kezdeményezésekre semmilyen formában nem reagált: „a francia Külügyminisztérium nem törekszik a hivatalos kapcsolatokban közeledésre, arra az is bizonyíték, hogy az április 4-i fogadásunkon hivatalos személyek alig jelentek meg. Véleményünk szerint elsősorban kulturális téren van lehetőség, hogy kapcsolatainkat javítsuk. Ezen a téren az volna a legfontosabb feladat, hogy hivatalos mederbe tereljük a kulturális cseréket, azzal a távolabbi céllal, hogy a két ország közötti kulturális kapcsolatokról munkaprogramot dolgozzunk ki és fogadjunk el. A gazdasági terület az, ahol lehet még reális lehetőség kapcsolataink megjavítására. [...] A magyar-francia hivatalos viszony megjavítása érdekében lépéseket kellene tenni az irányban, hogy meghívjunk Magyarországra egy olyan befolyásos francia politikust, akivel a két ország közötti kapcsolat kérdését magánbeszélgetés során tisztáznánk. Ez a személy azután Párizsban érintkezésbe lépne hivatalos körökkel, akiknek inspirációkat adhatna a kapcsolatok megjavítása érdekében".

117 A nemzetközi helyzetet továbbra is teljesen félreértő, osztályharcos szemléletű diplomáciai vezetés azonban továbbra is légvárakat épített, mivel már 1958 második felében megfogalmazta azt a koncepciót, amelyet a magyar-francia kapcsolatok rendezése és továbbfejlesztése során fontosnak tartott. A magyar külpolitika egyik célkitűzésévé tették a viszony normalizálását a NATO tagállamokkal, és ezzel együtt olyan területek és kérdések megvizsgálását, amelyeken keresztül lehetőség adódhatott a kapcsolatok rendezésére. A szellemi-ideológiai felfogást azonban jól tükrözi a következő idézet: „Ez a törekvés nem engedményt, hanem kölcsönös felszámolását jelenti mindazon akadályoknak, amelyek országaink normális kapcsolatainak útjában állnak. Ugyanakkor kizárjuk annak a lehetőségét, hogy 113 GAZDAG, 1999. 32-34., illetve GYARMATI, 1996. 229-242. 114 DDF 1958. II. N° 437. (Budapest, 1958. december 23.), 910. 115 MOL XIX-J-l-j-001418/1959.8. d. 1.6 MOL XIX-J-l-j-001910/1958 5. d. 722. 1.7 MOL XIX-J-l-j-001910/2/1958. 5. d. 715-716. 41