Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Közlemények már optimista hangon mert nyilatkozni: „Pineau magatartása igazolni látszik Paul Boncour közlését, mely szerint utasítást kapott a két ország közötti kapcsolat megjavítására." Azonban a magyar részről kedvezőnek tűnő, és alapvetően félreértelmezett jelek ellenére a francia diplomácia nem változtatta meg a kádári Magyarországhoz fűződő viszonyát, és Nagy Imre kivégzését követően a Kádár-rendszer még inkább elszigetelődött.

107 Ezt mutatja, hogy az év folyamán a francia kormány álláspontja valamennyi Magyarországot érintő kérdésben kifejezetten ellenséges volt, és követte az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalát. Ugyancsak nagyon rontotta a két ország kapcsolatát Halkó Máriának a budapesti Francia Intézet magyar állampolgárságú titkárnőjének letartóztatása kémkedés vádjával.

108 Az üggyel kapcsolatos magyar tájékoztatás megtagadása miatt a francia követség ismételten vízumháborúba kezdett.

109 De Gaulle tábornok hatalomra jutásával a két ország kapcsolata nem változott. A magyar sajtó szinte egy az egyben átvette a Francia Kommunista Párt lapjának, a L'Humanité-nak a kommentárját, és a fasiszta veszély újjáéledéséről

110 értekezett, amelyet még a magyar ideiglenes ügyvivő (Rácz Pál) is hibának minősített. A magyar sajtó elfogultságát, túlzott propagandisztikus szerepét a francia politikai tényezők folyamatosan elemezték és negatívan értékelték, ugyanakkor a sajtó hangnemének a változásából következtetéseket vontak le Franciaország és De Gaulle személye magyarországi megítélésének a változásaira. A párizsi magyar követségnek a francia külüggyel fenntartott kapcsolata továbbra is minimális volt.

111 A francia diplomaták 1958-ban sem vettek részt a magyar követség rendezvényein, ami jól érzékeltette a magyar kormánnyal szembeni merev és elutasító, de a protokolláris szabályokat hideg udvariassággal kezelő álláspontot. A politikai kapcsolatok kölcsönös elmérgesedését jól mutatja, hogy a magyar kormány még De Gaulle hatalomra kerülése előtt tiltakozó jegyzéket nyújtott át a francia külügynek a magyar emigránsok franciaországi tevékenysége miatt, amit azonban a franciák egyszerűen válasz nélkül hagytak. Az év folyamán a magyar követség ellen a magyar emigránsok két támadást intéztek, amelyek kivizsgálásával kapcsolatban azonban a franciák szintén nem mutattak - legalábbis a magyar vélemény szerint - nagy érdeklődést.

112 A De Gaulle vezette Franciaországgal kialakítandó kapcsolatokat 1958-1963 107 DDF 1958.

1. N°423. (Budapest, 1958. június 17.), 798. A francia követ Nagy Imre kivégzését nemzetközi összefüggésekbe helyezve értékeli, és abban egyrészt a jugoszlávoknak szóló üzenetet feltételezett, másrészt úgy látta, hogy a libanoni polgárháború miatt a nemzetközi közvélemény figyelme elterelődött Magyarországról, és a szovjetek ezt a kedvező helyzetet is ki akarták használni. 108 DDF 1958. N°20. (Budapest, 1958. január 11.), 37-38. A francia követség és a magyar Külügyminisztérium közötti rossz viszonyt mutatja, hogy Jean-Paul Boncour követ Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese előtt nyíltan kritizálta a magyar rendőrség tevékenységét, és azt még az ötvenes évekhez képest is rosszabbnak minősítette, és egyben kétségbe vonta annak függetlenségét az oroszoktól. 109 GARADNAI, 2001. 115-116. 110 DDF 1959.

1. N°383. (Budapest, 1959. június 30.), 899. Boncour követ hangsúlyozta, hogy a magyar újságok teljesen a L'Humanité értékelését és szemléletét vették át De Gaulle olaszországi útjának értékelése kapcsán. 111 MOL XIX-J-l-j-001419/1959,7. d. 112 GARADNAI, 2001.115-116. 40