Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai vánuló francia politikát. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy történelmi okok folytán a francia-jugoszláv kapcsolatok nem bontakoztak ki a lehetőségeknek megfelelően. Francia értékelés szerint Jugoszlávia független, a blokkok ellen politizáló, de kommunista berendezkedésű nemzetállamnak számított, amely ellentmondásos viszonyban volt a Szovjetunióval. Az ország számára a nyugati gazdasági kapcsolatokat kiemelt fontosságúnak tartották, de a gazdaság teljesítőképessége gyenge volt. A francia kapcsolat másodlagos jelentőségű maradt, mivel a segélyek kiemelt szerepe miatt erős volt a kapcsolata az angolszász világgal. Az ország harmadik világ politikája kiemelt fontosságú volt, ami növelte a konfliktus lehetőségét Franciaországgal, annak ellenére, hogy külpolitikája leginkább hasonlított a francia külpolitikához. Jugoszlávia az algériai háborúba fegyverszállításokkal közvetlenül is beavatkozott (Slovenija-ügy),

86 ami a második világháború idejére visszanyúló rossz (De Gaulle-Tito közötti személyes ellentét) viszonyt tovább erősítette.

87 Az első francia értékelések szerint azonban a jugoszlávok köztes helyet foglaltak el a többi szocialista országhoz képest. A jugoszlávok ellentmondásos politikáját mutatja, hogy miközben támogatták a legfontosabb szovjet külpolitikai törekvéseket (pl. német kérdés, fegyverkezési tárgyalások, nukleáris kísérletek), és szoros, de ellentmondásos kapcsolatokat ápoltak a kommunista világgal, egyre nagyobb szimpátiával fordultak a nyugat felé is. Ebben elsősorban a gazdasági problémák motiválták őket. A francia külpolitika is hamar észrevette ezt, és stratégiai célként tűzte ki, hogy a jugoszláv ipari fejlesztésekbe Franciaország mihamarabb bekapcsolódjon, mert abban is a jugoszláv külpolitika nyugati beágyazásának egyik lehetséges eszközét látták.

88 Ezzel párhuzamosan a francia kapcsolat fontosságát jugoszláv részről is felismerték, mert Uvalich nagykövet De Gaulle elnöknek átadta Josip Broz Tito elnök üzenetét, amelyben a két ország kapcsolatainak fejlesztését kívánta. De Gaulle ezen a megbeszélésen is a Colombey-i deklaráció európai egyesülésre vonatkozó részére hivatkozott, amellyel a jugoszláv nagykövet teljesen egyetértett. Ugyanakkor De Gaulle ekkor sem hagyta megjegyzés nélkül az algériai felkelőknek nyújtott jugoszláv segítség miatt kirobbant botrányt, és lényegében ennek a kérdésnek a rendezésétől tette függővé a két ország kapcsolatainak alakulását.

89 1959 folyamán a két ország kapcsolata nem változott lényegesen, és francia részről Jugoszláviának a szocialista táboron belüli elszigetelődéséről értekeztek, amelyből az egyik kitörési utat a jugoszláv harmadik világ politikában látták.

90 Úgy értékelték, hogy jugoszláv részről a nyugati kapcsolatokon belül Franciaország jelentősége fokozatosan megnövekedett, amelyet Popovics külügyi államtitkár békülékeny hangneme is megerősített.

91 Ezt a jugoszláv enyhülési külpolitikát erősítette meg az, hogy ugyan a jugoszláv sajtó nagyon elítélően nyilatkozott a 86 DDF 1958.

1. N° 34. (Párizs, 1958. január 21.), 68-69. A jugoszláv Slovenija teherszállító hajón szállítottak fegyvereket Algériába, és a csehszlovákokhoz hasonló módon lebuktak. 87 SCHREIBER, 2000.34-35. 88 DDF 1958. I. N° 354. (Párizs, 1958. május 22.), 661. Jugoszlávia helyzetével kapcsolatban a szocialista országok között. Broustra nagykövet és Popovic államtitkár megbeszélése: DDF 1958. II. N° 335. (Belgrád, 1958. november 16.), 684-686. 89 DDF 1958. II. N° 168. (Párizs, 1958. szeptember 18.), 380-381. 90 DDF 1959.

1. N° 153. (Belgrád, 1959. március 13.), 346., illetve DDF 1961.

1. N° 257. (Belgrád, 1961. június 5.), 731-734. 91 DDF 1959. II. N° 223. (Belgrád, 1959. november 12.), 549-550. 37