Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai zi joggal ellentétesnek minősítette.

72

1960—1961 folyamán a két ország kapcsolata továbbra sem változott érdemben, a csehszlovák diplomácia minden esetben a német veszélyt hangoztatta. A csehszlovák diplomácia fő célja lényegében egybeesett a Rapaczki-tervben megfogalmazottakkal.

73 A fő probléma azonban ebben a relációban is mindvégig a csehszlovákok algériai szerepvállalása, illetve a franciák NSZK politikája körül mozgott, de eltérően Lengyelországtól, sem a gazdasági, sem a kulturális kapcsolatok nem javultak. Ezt bizonyítja, a francia nagykövet megbeszélése 1960. január 30-án Pleskottal, a Csehszlovák külügyminisztérium Európai ügyek igazgatójával, aki semmilyen érdemi kijelentést nem tett, és a számukra továbbra is kényes kérdésnek számító Lidice-ügyet is kikerülte, az általános fegyverzetcsökkentés keretében azonban lehetségesnek tartotta, hogy a szovjetek kivonják a Magyarországon állomásozó csapataikat.

74 Románia, Jugoszlávia, Bulgária A balkáni térség a francia diplomácia számára mindig kiemelt politikai és stratégiai jelentőségű volt. A balkáni országok közül első helyen Románia helyezkedett el, de a második világháború után a két ország közötti kapcsolat elsősorban kulturális területen maradt jelentős (a francia nyelv és kultúra kiemelt értékelése Romániában). A kelet-európai államoktól eltérően Románia De Gaulle hatalomra jutásakor nem reagált érdemben a fejleményekre, ugyanakkor már 1959-től látványos fejlődés következett be a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokban. Az első sikert a Bukarestben megrendezett francia ipari kiállítás (1961. május 11-12.) jelentette. Az e mögött meglévő tartalmat mutatja, hogy 1957-1960 között a két ország közötti kereskedelmi forgalom megnégyszereződött. A kereskedelmi kapcsolatok fontosságának megnövekedése a franciák számára azt mutatta, hogy a román lakosság is egyre inkább szeretne a nyugati életszínvonalhoz hasonlóan élni, és ennek a vágynak - bár az ország gazdasága továbbra is fejletlen volt - a francia külpolitika számára meglévő jelentőségét külön kiemelték.

75 Az ország igazi specialitását azonban a nacionalizmus adta, amely 19621963-tól kezdve ismételten erősödött,

76 Ez egyszerre irányult a külföld és az országban élő kisebbségek ellen, miközben a rendszer ortodox sztálinista diktatúra jellege továbbra is megmaradt. Románia a külpolitikájában - elsősorban kedvező geopolitikai helyzetét kihasználva - függetlenségre törekedett, de nem lépett túl a szövetségesi kereteken. Ugyanakkor - ellentétben a csehszlovákokkal és a lengyelekkel - sem az algériai konfliktusban, sem a német kérdésben nem voltak érzelmileg elkötelezve, az utóbbit inkább némi távolságtartással figyelték. DDF 1959

II. N° 92. (Prága, 1959. augusztus 28.), 245-247. DDF 1960 I. N° 183 (Prága, 1960. április 27.), 526., illetve DDF 1960 II. N° 53 (Prága, 1960. július 29.), 161-163. DDF 1960

1. N° 44. (Prága, 1960. január 30.), 111-112. DDF 1961.

1. N° 257. (Bukarest, 1961. május 26.), 651. DDF 1962. II. N° 3. (Bukarest, 1962. július 5.), 5-9. Boffana's követ értékelése szerint a románok ambiciózusak, túlérzékenyek és nacionalisták. 35