Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Közlemények tényezőt jelentett a lengyelek számára, és a francia-német közeledés, a francia NATO politika, a keleti nyitás első lépései egyaránt a lengyel kommunisták érdekei ellen hatottak, és a lengyel lakosság Franciaországról, De Gaulle-ról alkotott képét sem befolyásolták a franciák elképzeléseinek megfelelően. Csehszlovákia Csehszlovákia esetében a francia nagykövetség első benyomásai a lengyelországihoz hasonlóak voltak, és a francia politika lényegében itt is különbséget tett a lakosság és a rendszer között.

65 De Gaulle még a világháború idejére visszanyúlóan jó viszonyt ápolt Benes elnökkel, de Csehszlovákiát ennek ellenére is egy olyan mesterséges államnak tartotta,

66 amely még a hatvanas években is küzdött a Müncheni szerződés örökségével, és amely annak teljes megsemmisítésétől tette függővé német kapcsolatait, illetve az enyhüléshez fűződő viszonyát. A nyugati nyitás, az enyhülés és a német kérdés megítélése a lengyelekhez hasonló volt, így a francia-német közeledésre nagyon érzékenyen reagáltak, és ebben szerepet játszott a németek politikája.

67 A csehszlovák kommunisták a német kérdés miatti aggodalmaikat túlhangsúlyozták, és a Szovjetunióhoz és az NDK-hoz fűződő viszonyukat stratégiai/nemzeti érdekként állították be.

68 Ebből az érzelmi kötődésből következően Csehszlovákia nagyon élesen reagált a franciaországi belső válságra, és De Gaulle hatalomra jutására.

69 A német kérdéshez fűződő szoros csehszlovák kötődést mutatja, hogy az új francia nagykövet (Jean-Paul Garnier) megbízólevelének átadása alkalmával, az ortodox kommunistának számító Novotny elnök a hivatalos ceremónia után egy órán keresztül értekezett a francia diplomatával a német fenyegetés és a német fasizmus veszélyének nagyságáról. Novotny a közös érintettséget emelte ki, amikor Lengyelország, Szovjetunió, Dél-Tirol és Elzász-Lotaringia területének a kérdését vetette fel,

70 és ez az aggodalom érződött Siroky kormányfő és Garnier nagykövet megbeszélésén is. A csehszlovák kormányfő kifejezte az aggodalmát, hogy a franciák a németeket túlzottan támogatják. Érvként azt hozta fel, hogy Adenauer nem válaszolt arra a felvetésükre, hogy Csehszlovákia és NSZK közötti kapcsolatot nagyköveti szintre emeljék, és nem látta valószínűnek, hogy Adenauer álláspontja hajlékonyabbá válik NDK elismerésének a tárgyában. A francia-csehszlovák viszonyt ráadásul külön megterhelte az ún. Lidice-ügy

71 is, vagyis az algériai felkelőknek szállított fegyverek kérdése, amelyben a csehszlovák fél a franciák álláspontját a nemzetkö65 DDF 1958 I. N° 5. (Prága, 1958. január 4.), 10. 66 SZEPTYCKI, 2002. 74. 67 DDF 1959.

1. N°123. (Prága, 1959. március 3.), 257. 68 DDF 1958 I. N° 225. (Prága, 1958. április 1.), 413-414., illetve DDF 1959. I. N° 299. (Prága, 1959. május 23.), 669. A csehszlovák kormány memorandumot adott át francia kormánynak a német fegyverkezés miatti aggodalmunk miatt. 69 DDF 1959.

1. N° 391. (Prága, 1958. június 4.), 727. 70 DDF 1959.

1. N° 287 (Prága, 1959. május 21.), 647., illetve DDF 1959.

1. N° 299 (Prága, 1959. május 23.). 71 A Lidice nevű csehszlovák hajóval fegyvereket szállítottak az algériai felkelőknek. A francia haditengerészet feltartóztatta a hajót, de az ügyet belpolitikai kérdésként kezelték. 34