Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai A lengyel kormány azonban mindig hűségesen követte a szovjet kormány utasításait. A doktriner kérdésekben teljesen azonos volt a lengyelek és a szovjetek véleménye, az ország gazdaságilag teljes mértékben függött a KGST kapcsolatoktól, fő kereskedelmi partnerei Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió voltak. Francia részről megállapították, hogy a francia-lengyel kapcsolatok - annak ellenére, hogy De Gaulle elismerte az Odera-Neisse határt az 1959. március 25-i sajtókonferenciáján,

58 majd Michel Debré miniszterelnök 1959. október 13-án a Francia Nemzetgyűlés előtt - érdemben nem változtak. Nyugati határaik vonatkozásában a lengyelek ugyanis nemzetközi jogi garanciákat akartak, amelyeket sem De Gaulle, sem más nyugati vezetők nyilatkozatai nem biztosítottak. Ezzel párhuzamosan azonban a kulturális kapcsolatok látványos fejlődésnek indultak. A lengyel lakosság nagy része tanult és tudott franciául, miközben a franciaországi lengyel kolóniának a francia belpolitikai életben is számottevő jelentősége volt.

59 1962-re a két ország kapcsolatait francia részről tehát viszonylag jónak értékelték, és nem tartották lehetetlennek, hogy a jövőben a nyugati gazdasági kapcsolatok egyre nagyobb teret kapnak. Úgy értékelték, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kedvezően alakultak, bár Lengyelország is küzdött - Magyarországhoz hasonlóan - a Franciaországgal szemben kialakult kereskedelmi hiány által okozott egyensúlyi nehézségekkel.

60 A francia-lengyel kapcsolatok alakulását azonban érezhetően visszavetette az algériai ideiglenes kormány lengyel elismerése. A lengyelek ugyanis a német kérdést (keleti határok) szorosan összekapcsolták az algériai háború kérdésével. Tovább erősítette az ellentéteket Franciaország kiállása NSZK mellett a berlini válság idején, de az igazi konfliktust az algériai ideiglenes kormány de jure elismerése (1962. május 3.) váltotta ki. Lengyelország ugyanis a szovjet kormány egyik leghűségesebb követőjének bizonyult, ami a francia-lengyel politikai/diplomáciai viszony látványos megromlásához vezetett.

61 Francia értékelés szerint a két ország kapcsolatainak jellege is kezdett megváltozni, és a lengyelek még a kulturális kapcsolatok terén is akadályokat állítottak. Ezzel együtt a francia kormányzat Lengyelországot továbbra is más mércével kezelte, mint a többi szocialista országot.

62 A lengyelek politikai szerepvállalása az algériai háborúban a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének egyik legkomolyabb akadályozójává vált,

63 de a fő ok a francia-német közeledés volt, amihez a lengyelek érzelmi alapon és elutasítóan reagáltak.

64 Összességében tehát Lengyelország a Szovjetunió után a franciák számára a második kiemelt partner szerepét töltötte be. A lengyelek ugyanakkor ellentmondásos módon, és érzelmileg viszonyultak a nyugati nyitás lehetőségeihez, a De Gaulle-i enyhülési politikához, és alapvetően féltek minden olyan változástól, amely a háború utáni status quo megváltozását eredményezte volna. Ebből a szemszögből nézve tehát De Gaulle Európa-politikája lényegében bizonytalansági 58 Annéepolitique, 1959., 615-617. 59 KARBOWSKA, 1995. 47. 40 DDF 1962.

1. N° 46. (Párizs, 1962. február 8.), 129-132. 61 DDF 1962.

1. N° 142. (Varsó, 1962. május 8.), 464-465. 62 DDF 1962.

1. N°46. (Párizs, 1962. február 8.), 129. 63 DDF 1962. II. N°7. (Varsó, 1967. július 6.), 47-50. 64 DDF 1963.

1. N° 136. (Párizs, 1963. április 11.), illetve CADN Moscou Série B.Carton 191 Conférence des chefs de mission des pays de l'Est (1956-1962). Roland de Margerie előadása (1963. május 6., délelőtt). 33