Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai egyoldalú volt, és elsősorban az ideológiai aspektusú megközelítések jellemezték a jelentéseket. A szovjet nagykövetség jelentései sem a tényeket közölték, hanem ideológiai értékelését adták a helyzetnek.

31 A francia fasizmus újraéledése miatt gerjesztett kelet-európai hisztéria elsősorban a francia kommunisták belpolitikai érdekeit szolgálta, de azt a szovjet propaganda is átvette, és így automatikusan befolyásolta a szatelliták megnyilatkozásait is.

32 A szovjetek számára ugyanis minden olyan megnyilvánulás, amely Németország esetleges megerősödését eredményezte volna, érzékeny területnek számított. De Gaulle mindezek ellenére nyitott maradt a Szovjetunió irányába, és Konrád Adenauer előtt (1958. november 29.) így nyilatkozott: „Egyértelmű, hogy érzelmi okok és hagyományaink miatt nem olyannak látjuk Szovjet-Oroszországot, mint amilyennek a németek látják. Mi nem szenvedtünk tőlük, mint maguk. Veszélyesnek látjuk, de nem ellenségesnek."

33 Francia részről ugyanis már ekkor úgy értékelték, hogy a szovjet politika Európában az enyhülés és az együttműködés lehetőségét fogja keresni.

34 De Gaulle már a hatalomra kerülésétől kezdve számolt a Szovjetunióval, de a közeledésnek és a kölcsönös nyitásnak 1958-1963 között még nem volt realitása, mivel a helyzet megoldásának a kulcsa (legalábbis a francia vélemények szerint) Moszkvában volt. De Gaulle kelet-európai politikája, amelyet lényegében saját, Európára vonatkozó jövőképe alapján, és annak keretében kívánt kibontakoztatni, az alábbi tényezőket (egyelőre még csak elméleti síkon) foglalta magában. 1. A történelmi kapcsolatok hagyományaira alapozódó, de új formában megvalósuló kapcsolatépítés. 2. A nemzetállami szereplők dominanciájának hangsúlyozása. 3. A nemzeti függetlenség kibontakoztatására irányuló törekvések, amelyekhez a mintát a francia nyugat-nyugat közi politika adta. 4. Franciaország nagyságának és vezető szerepének elismertetése, elsősorban a kelet-nyugati kapcsolatokban francia részről szükségesnek ítélt közvetítő szerep felvállalásával. 5. Az európai egyensúly megtartása.

35 Az érem másik oldalához tartozik, hogy a szovjet részről nagy erőpróbának tartott berlini válság alatt Franciaország politikája következetesen antikomrnunista maradt, és ez megnövelte az ország tekintélyét a németek szemében.

36 A párizsi konferencia kudarca (1960. május 16-17.) tovább növelte Franciaország jelentőségét, miközben a francia atomfegyverkezési program kibontakozását a keleti országok értelemszerűen elutasították. A kapcsolatokat tovább bonyolította az algériai háború egyre intenzívebb kibontakozása, amelyben az összes kelet-európai ország valamilyen formában közvetve vagy közvetlenül érdekeltté vált, és mivel ez már közvetlenül francia érdekeket sértett, a francia elutasítás egyértelmű volt. szélgetése során Moszkvában a francia nagykövet a szovjet diplomata aggodalmait őszintének értékelte, és megpróbálta megnyugtatni őt. L. MORELLE, 1999. 63-77. 31 NARINSKI, 1990. 244. 32 Magyar részről is teljesen átvették a L'Humanité-nek a fasiszta veszélyre vonatkozó helyzetelemzését L. MOL XXXII-4-71. d. Sajtószemlék (Párizs, 1958. szeptember 17.) 15-16. 33 VAISSE, 1998. 264. 34 DDF 1958. II. N°231, (Moszkva, 1958. október 8.), 482., iü. N° 417, (Moszkva, 1958. december 15.) 875877. 35 SZEPTYCKI, 2002. 30-33. Lényegében ezeket a célokat fejezte ki az 1958. december 24-i beszédében is, és ezt erősítette meg az 1959. november 22-i strasbourgi beszéde is. DM II. (1958. december 24.) 587. 36 FEJÉRDY-GARADNAI, 2004. 208-231. 29