Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Közlemények A térséget már közvetlenül is érintette, hogy De Gaulle az 1959. március 25-i sajtókonferenciáján meghirdette az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa fogalmát, de erre a szocialista országok (főképpen Lengyelország) elutasítóan reagáltak.

37 Francia értékelések szerint ők is elsősorban az Odera-Neisse határ elismerésére figyeltek oda, bár De Gaulle sajtókonferenciáján elhangzott kijelentések elsősorban a lengyel Rapaczki-tervre való francia válaszként

38

voltak értékelhetők. A kelet-nyugati viszonyt megterhelő feszültség enyhítésére vonatkozó első diplomáciai manővert tehát a lengyelek tették (szovjet inspirációt követve) meg az ún. Rapaczki-terv nyilvánossá tételével (1957. október 2.).

39 A terv Kelet-Európa semlegesítését és atomfegyver-mentesítését tartalmazta, de a franciák (és a többi nyugat-európai állam is) fenntartásokkal viseltettek azzal szemben.

40

A Rapaczkiterv célja (függetlenül annak különféle változataitól) valójában kettős volt, egyrészt Németország atomfegyverhez való jutásának megakadályozását célozta, másrészt annak elkerülését, hogy a Szovjetunió atomfegyvert tároljon Lengyelország területén. A lengyel függetlenség illúziójának megteremtésével abból indultak ki, hogy a kialakult status quo hosszabb ideig megmarad. Francia értékelés szerint a terv a lakosság megnyugtatását is szolgálta, így belső konszolidációs és propaganda célokat egyaránt szolgált,

41 és a franciák szerint elfogadása egyértelműen a Szovjetunió egyoldalú megerősödését eredményezte volna. Lengyelország A kelet-közép-európai kisállamokat vizsgálva első helyen a franciák részéről hagyományosan kiemelten kezelt Lengyelországgal kell kezdeni. 1945 után a hagyományos szövetség megszakadt a két ország között, amelyet tovább mélyített a német keleti határokhoz fűződő érzelmi hozzáállás,

42 illetve az, hogy ezt (enyhe zsarolási célból) összekapcsolták a franciák által szintén érzelmi alapon kezelt algériai háború problematikájával. Ugyanakkor Lengyelország nagyon fontos (elsősorban a hagyományos kulturális kapcsolatok miatt) partnernek számított, és ezt a megkülönböztetett figyelmet De Gaulle személyes lengyelországi élményei

43 is erősítették. Ehhez járult hozzá De Gaulle közvetlen, és a többi kelet-európai diplomatához képest kiemelten jónak mondható viszonya Stanislaw Gajewski nagykövettel.

44 Ezek a tényezők elsősorban érzelmileg befolyásolták De Gaulle politikáját, míg ezzel párhuzamosan a francia diplomácia úgy értékelte, hogy ugyan kelet-európai 37 DDF 1959

1. N° 211 (Paris, 1959. április 9.), ill. DDF 1959

II. N° 248. (Oslo, 1959. november 25.) 612. 38 DDF 1958

II. N° 321, (Varsó, 1958. november 7.), 657-658. De Gaulle az Odera-Neisse határ elismerésével elutasította a németek azon politikáját, amely a a Hallstein doktrínára hivatkozva a két német állam egyesülésétől tette függővé a német keleti határok elismerését. A Rapaczki-terv lényegében a lengyelek azon félelmére utalt, amit a német revansizmus újjáéledése miatt éreztek. 39 DDF 1957

II. N° 474, (Párizs, 1957. december 28.), 976-980. A francia diplomácia alapvetően bizalmatlan volt a lengyel kezdeményezéssel szemben, és abban elsősorban propaganda célokat feltételezett. 40 DDF 1958. II. N°348, (Párizs, 1958. november 20.), 711-713. 41 DDF 1958. II. N° 321, (Párizs, 1958. november 7.), 657-658. 42 SZEFTYCKI, 2002.102-103. 43 1920-ban De Gaulle a rembertówi katonai akadémián tanított, és ez alatt szerezhette meg első személyes élményeit, természetesen „lengyel szemüvegen keresztül" Kelet-Közép-Európáról, és részt vett a lengyel-szovjet háborúban. SZEFTYCKI, 2002. 25. 44 GAJEWSKI, 1992. 86-88. 30