Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Déri Balázs: „... tenui pendentia filo ...”. Ovidius-distichon egy Árpád-kori oklevélben / 5–12. o.

Déri Balázs: „... tenui pendentia filo ..." Ovidius-distichon egy Árpád-kori oklevélben Cicero és a 12. századi krónikás közt újramesélők láncolata (közöttük talán Sidonius Apollinaris) is feltételezhető; de vagy őrá, vagy valamely elődjére hathatott az Ovidius-disztichon is, amit Ciceróhoz (és Sidonius Apollinarishoz) képest a tenui kiegészítés és a (susjpendo ige mutat. E sejtés igazolásához, egyben az Árpád-kori idézet forrásának meghatározásához célravezetőnek látszik a Pontusi levélből való középkori citátumok áttekintése. Ovidius Pontusi levelei - mint azt Ralph J. Hexter nagy alapossággal bemutatja -, hallatlan népszerűségnek örvendtek a középkorban.

16 Kéziratok és kommentárok jelzik széleskörű ismeretét, és idézetgyűjtemények (florilegiumok) is bőségesen merítettek belőle. Hans Walther középkori szállóigéket közlő gyűjteményének tanúsága szerint önállóan is tucatszor idézték az első sort,

17 de még sokkal gyakrabban az egész disztichont.

18 Az ismertség és kedveltség bizonyítéka, hogy a sor (különösen annak első fele) nem kevés utánzásra is adott alkalmat: Heu, quantum tenui nutant mortaliafilo.

19 Hasonlóan: Omnia sünt hominum subito^Mzfantia motu, Tempus in eternum vox viret una Dei.

20 A két sort sokszor idézik középkori szerzők, de terjesztői - Walther adataiból vélhetően - valószínűleg elsősorban florilegiumok. Pl. a Fr. Brunhölzl kiadta késő középkori trieri ftorilegium (15. század)

21 Ovidius de Ponto felirattal 13 sort idéz. A kiadás 189-190. sora megfelel az említett IV,3,35-36-nak. Véletlen vagy sem, egy sor 12. századi írásban találkozunk e disztichonnal. Néha azonban a középkori szerző hosszabb szöveget idéz, amely így esetleg nem florilegiwmokból, hanem az eredeti szövegből származik. Petrus Blesensis

22 (Péter of Blois) 12-13. századi angol teológus egy antik költői idézetekkel teletűzdelt levelében Horatius, Iuvenalis, Plautus, Macrobius, Lucanus mellett többször idézi Ovidiust, éspedig ötször a Pontusi elégiákból citál. Irigy hajdani barátja ellen támad e szavakkal: 16 OVID, 1986. 83-136. — Általában Ovidius középkori utóéletéről 1. MUNARI, 1960. A régebbi szakirodalomra való hivatkozással 1. Huszti József egyébként a humanista legendaképződést vizsgáló tanulmányát: Huszn, 1957. 289-300.; a középkorról különösen 289. 17 WALTHER, 1965. No. 19.792 (Az előfordulások egy részében Omina ... áll!) 18 WALTHER, 1965. No. 20.076. (több szövegváltozattal). 19 WALTHER, 1964. No. 10.073c. (egy adat) 20 WALTHER, 1965. No. 20.078. (egy adat). 21 A datálásról: »Florilegium Treverense« I. Mittellateinisches Jahrbuch, 1. (1964) 65. A kiadás: »Florilegium Treverense« II. Mittellateinisches Jahrbuch, 3. (1966) 129-217. Szövegünk: 136. 22 MIGNE, 1958. 207. col. 224. 9