Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Déri Balázs: „... tenui pendentia filo ...”. Ovidius-distichon egy Árpád-kori oklevélben / 5–12. o.

I Közlemények invida sünt misero fatorum stamina mundo. cur, Lachesis, hominum tenui pendentia filo jhta tenes? ... A sors vékony fonalát - tenue filum/stamen fati/fatorum -, amelytől az emberi élet függ - vita pendet - mint a közköltészet szinte közhelyes képét számos vagy inkább számtalan alkalommal írhatták le hivatásos latin költők éppúgy, mint sírversfaragó névtelenek. (Pannóniában is - gondoljunk a többször tárgyalt szép Daru utcai sírversre.)

12 A 'fuggesztőfonal' jelentésű filum további antik és kora középkori előfordulásait nem szükséges felsorolnunk.

13 Egy kivételt, lehetséges középkori utóélete és exemplum-volta miatt érdemes tennünk. Sidonius Apollinaris, 469-ben, Lugdunumban (Lyon) kelt levelében (Epist. 11,13,4) újrameséli Damoklés kardjának anekdotáját, amelyet Cicero Tusculanumi beszélgetéseiből (V,21/61-62) jól ismerünk. Cicerónál ezt olvassuk: ... mensae conquisitissimis epulis exstruebantur. Fortunatus síbi Damocles videbatur. In hoc medio apparatu fulgentem gladium e lacunari saeta equina aptum demitti iussit (se. Dionysius tyrannus), ut impenderet illius beati cervicibus. Sidonius feldolgozásában viszont e mondat megfelelője így hangzik: Cumque pransuro (se. Damocli) ... dapes ... apponerentur ..., coepit supra tergum sic recumbentis repente vibrari mucro destrictus e lacunaribus, qui videbatur in iugulum purpurati iam iamque ruiturus; nam filo equinae saetae ligatus et ita pondere minax ut acumine gulam formidolosi Tantaleo frenabat exemplo... Az anekdotát egyebek mellett kivonatosan idézi a 12. század elején íródott Chronicon Sancti Huberti Andaginensis ismeretlen szerzője.

14 A krónika szerint Theoderik apát követei Prümben múlatják az időt, és amíg Wolfram apát egy hétig vendégül látja őket, a fiatalabb Lambert tanulságos antik történetek, így a Damoklés-anekdota mesélésével szórakoztatja. A középkori szöveg a Ciceró-eredetihez, majd a késő ókori változathoz képest úgy írja le a kard felfüggesztését, hogy az igen közel áll Ovidius-disztichonunkhoz (és természetesen Valerius Maximus idézett szöveghelyéhez is): ... praeter consuetudinem exquisitis divitiis conviviwn instituit (se. tyrannus), in quo philosopho secum discumbenti nudatum gladium tenui filo super caput suspendi iussit.. ,

15 12 Lubrica quassa levis fragilis bona vei malafallax / vita data est homini; non certo limité cretae: /per varios casus tenuato stamine pendes ... Ahogy a harmadik sor elején nyilvánvaló a Vergilius-idézet (Aen. 1,204), úgy lehet akár a folytatás is irodalmi reminiszcencia. Vö. a versről: ADAMIK, 1976. 203-206. 13 Ezt és más jelentéseit, ill. használatát 1. a ThLL szócikkében. 14 BETHMANN-WATTENBACH, 1848.565 skk. 15 BETHMANN-WATTENBACH, 1848. 599., c. 61. 8