Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Déri Balázs: „... tenui pendentia filo ...”. Ovidius-distichon egy Árpád-kori oklevélben / 5–12. o.

• Déri Balázs: „... tenui pendentiafilo ..." Ovidius-distichon egy Árpád-kori oklevélben tanúsága szerint

8 az első ide sorolható adat Ennius egyik egysoros töredéke, amelyet Macrobius (Sat. 1. 4.18) a noctus szó nőnemű voltának igazolására idézett, s amely a késő antik római író szerint az Annales III. könyvéből való (ann. 152):

9 hac noctufilo pendebit Etruria tota. A hasonlat kézenfekvő volta miatt az következtethető, hogy a latinban is általános, közmondásszerű fordulatokban használták a fonálon függés metaforáját, Ennius tehát eposzába egy meglévő latin fordulatot emelhetett be. Ennek igazán találó megfogalmazását azonban valószínűleg Ovidius adta egy tömör hexameterben, éppen az idézett helyünkön, a tenue jelzőnek a fi.lumh.oz kapcsolásával.

10 Szinte bizonyosra vehető, hogy ezt követik, variálják a további antik előfordulások. Korban a legközelebb esik hozzá Valerius Maximus egészen a középkorig nagy népszerűségnek örvendett exemplum-gyűjteménye (Facta et dicta memorabilia, Kr. u. 1. század). A VI. könyv IV. szakaszában, a Graviter dicta et facta első exemplumában a következőket találjuk (6,4,1): Civitate nostra Cannensi clade perculsa, cum admodum tenui filo suspensa rei publicae salus ex sociorum fi.de penderet, ut eorum animi ad impérium Romanum tuendum constantiores essent, maiori parti senatus principes Latinorum in ordinem suum sublegi placebat. A tenue filum jelzős kapcsolat és a pendeo ige közeli rokonságot mutat Ovidius megfogalmazásával, de nem áll tőle messze egy Ammianus Marcellinus-szöveghely sem (14,5,4, ad annum 353/354): ...a cuius (se. principis) salute velut filo pendere statum orbis terrarum fictis vocibus exclamabant. Corippus, VI. századi eposzköltő Iohannis (seu De bellis Libycis) című műve a klasszikus és késő antik latin költői hagyományban való alapos tájékozottságot mutat. Nem kizárt, hogy ő konkretizálta, kézenfekvő módon, a tenue filum szókapcsolatot a Párkák élet-fonalaként, talán Claudianus közvetítésével, de mindenképpen végső soron egy másik ovidiusi sor idekapcsolásával. Az Ovidiusnál (Tristia 5,13,24) található stamenfati metaforát ugyanis Claudianus legalább kétszer átvette: a Panegyricus dictus Honorio Augusto sextum consuli 267. sorában stamine fati formában, az In Rufinum I. könyve 177. sorában pedig stamine fatorum alakban olvassuk. Corippus ezek után centonizációs módszerrel, fölöttébb ügyesen fűzi Össze (Ioh. 3,337-9)

n a két Ovidius-helyet, vagy az Ovidius nyomában járó Claudianust és Ovidiust: 8 ThLL. Vol. VI., coll. 760-761., a szócikk A 1 a jelentés-, illetve használati kategóriájában. 9 Nem világos, vajon e sor Tarquinius vagy pedig Servius Tullius etruszkok elleni háborújára vonatkozik. L. SKUTCH, 1985. 298. 10 Nem kétséges, hogy ez a jelzős kapcsolat akárhányszor előfordulhatott a mindennapi nyelvben vagy irodalmi szövegekben is (1. pl. HORATIUS, Epist. 11,1,225: ... tenui deducta poematafilo, természetesen egészen más értelemben, a szövés/szöveg metaforikájával). 11 PARTSCH, 1879. 7