Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Déri Balázs: „... tenui pendentia filo ...”. Ovidius-distichon egy Árpád-kori oklevélben / 5–12. o.

Közlemények Metrikus átköltésemben: Mind, ami embereké, líg-lóg vékonyka fonálon, s hirtelenül hullik mélybe a hajdan erős. Egy másik, szintén 1217-ben, Ugrin kancellár kezéből kelt oklevélben mintegy kétsornyi Horatius-citátumra hívta föl a figyelmet Szovák Kornél.

3 Megállapítása szerint: „A Horatius-idézet mindenképpen a királyi kancellária valamely tagjának a műveltségét dicséri, legyen az maga a kancellár vagy valamelyik beosztottja". Bár ez a Horatius-idézet nem a legelső középkori latin irodalmunkban, mindenesetre hosszabb, teljesebb, mint bármelyik korábbi. Az Ovidius-disztichon pedig újabb bizonyíték lehet a II. András-kori kancellária műveltségi törekvései mellett. Különös jelentőségét ezenfelül az adja, hogy eddigi ismereteink szerint ez a legkorábbi fennmaradt magyarországi idézet az antik elégikustól. Nem sokat tudunk Ovidius korai magyarországi ismeretéről. Tarnai Andor szerint

4 „Ovidius szerelmi költészetének legalább hírével találkozhatott" a középkori diák, a Disticha Catonis II. könyvének prológusából, Ovidius említése a 15. századi munkákban lesz gyakori;

5 a pálos Gyöngyösi Gergely (Epitoma, 1510.) eltiltja a novíciusokat a lascivus költők munkái, mint Ovidius De arte amandi]a. olvasásától. Mint ama korai Horatius-reminiszcenciák és -idézetek esetében, ezzel az Ovidius-disztichonnal kapcsolatban is nagy valószínűséggel tehetjük fel, hogy nem teljes szövegből, hanem idézetgyűjteményből származik. Ezt támasztják alá a modern kiadásban elérhető irodalmi szemelvények gyűjteményei (florilegiumok), szállóige-gyűjtemények, és az, hogy ezt a két sort, de különösen közülük az elsőt az ókortól kezdve számosan idézték, illetve feldolgozták. Az is elképzelhető lenne, hogy még csak nem is florilegiumból, hanem az oklevelek bevezető részeinek, különösen az arengáknak a toposz-készlete közvetítésével öröklődött az idézet. Bár ezt a közvetítést nem lehet teljességgel kizárni, mégis az egyedi felhasználásra utal, hogy legalábbis a ránk maradt magyarországi okleveles anyagban ez az egyetlen előfordulása, illetve, hogy nem úgy tűnik, mintha a szokott oklevélformula-készlethez tartoznék.

6 Mindenesetre a kutatás megállapítása szerint

7 a 13. századtól megszaporodnak azok az egyedi, legalábbis nem közhelyszerűnek tűnő antik irodalmi idézetek, amelyeket az oklevél-szerkesztők esetleg csak töredékesen, kivonatban ismertek meg, de tudatosan használtak föl stílusuk ékesítésére. A következőkben ezt a feltételezést kívánom valószínűsíteni. Érdemesnek látszik a „vékony fonálon függő emberi élet" metaforáját az antikvitástól kezdve végigkövetni a ránk maradt latin irodalmi szövegekben. A fonal, filum, vékonysága miatt, függesztésre kevésbé alkalmas. Úgy tűnik, ritka ilyen értelmű alkalmazása kezdettől fogva szinte mindig közmondásszerű: a vékony fonál és a ráakasztott súlyos dolog paradoxonjára épül. A Thesaurus Linguae Latináé 3 SZOVÁK, 1990.1-13. 4 TARNAI, 1984.15. 5 TARNAI, 1984. 59. a Sermones dominicalest és Szálkai László tankönyvét említi. 6 FICHTENAU, 1957. 7 KURCZ, 1961.110-111. 6