Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom de többségében elvetették azokat, vele szemben külön véleményt fogalmazva meg. Hogy a császár és társuralkodó intézkedései nem, vagy csak igen kis részben léptek életbe, illetve hogy ezen intézkedések nyomán felszámolták-e a meglátogatott országban, tartományokban, térségekben tapasztalt anomáliákat, nem elsősorban rajta múlt. Helyesen mutat rá Kulcsár Krisztina, midőn II. József utazásainak eredményeit, illetve eredménytelenségeit összegzi: „Az állandó utazások tehát nem hozták meg azonnal a kívánt, áhított gyümölcsöket. József egyre inkább belátta, hogy csak egyeduralkodóként tud olyan ütemben, olyan rendelkezésekkel kormányozni, mint amit ő a tapasztaltak alapján jónak látott, eltervezett. Mindezek kényszeríthették arra, hogy más kormányzási módszerhez folyamodjon: keményen, erőteljes módon, nem tárgyalások útján, hanem rendeletekkel irányítsa országait." A könyvhöz csatolt térképmelléklet alapján az olvasó jól tájékozódhat II. József három utazásának pontos útvonaláról, amelyet a szerző az uralkodó éjszakai szálláslistája, valamint naplójegyzetei alapján állított össze. A pontos tájékozódást segíti a földrajzi név mutató, amely a térképmellékleten feltüntetett településeket foglalja magában, megjelölve azt az időpontot is, mikor tartózkodott az illető helyen a császár és útitársa, Albert Kázmér herceg, helytartó. Ehhez fontos kiegészítésként járul egy hely- és névmutató. A recenzensnek, úgy tartják, nem csak dicsérő szavakkal kell élnie, hanem bírálattal is. Ez utóbbit illetően azonban e sorok írója őszintén megvallja, hogy alig talál Kulcsár Krisztinának II. Józsefnek magyarországi, a Temesi Bánságbeli, szlavóniai és erdélyi tett utazásait feldolgozó példaszerű monográfiájában olyan helyeket, ahol kritikai észrevételeivel élhetne. Ha mégis rábukkan ilyenekre, az azokhoz fűzött megjegyzések egyáltalában nem vonnak le semmit Kulcsár Krisztina jelentős eredményeket felmutató monográfiájának értékéből. Ezek között említhető pl. hogy a szerző többször is összefoglalja a könyv témájához kapcsolódó kutatásokat és eredményeiket. Talán érdemes lett volna ezeket a kötet elején összegezni. Hasonlóképpen többször esik szó arról, hogyan utazott II. József, és ezzel szoros összefüggésben többször beszél azokról az előzetes rendelkezésekről, amelyekben megtiltott mindenféle ünnepélyes fogadást a hatóságoknak személyét illetően. Feszesebb szerkesztéssel talán ezek az ismétlések kiküszöbölhetőek lehettek volna. A recenzens ugyan nem vonja kétségbe a szerzőnek azt a megállapítását, hogy a császárnak a vallásügy területén szerzett tapasztalatai - különösen az acatholicus lakosság vallási helyzetének megismerése tekintetében - később arra indították, hogy orvosolja a protestánsok ügyét és kiadja Türelmi rendeletét. Úgy véljük, itt sokkal összetettebb kérdésről van szó, és II. József tolerancia-gondolatának eszmetörténeti gyökereit sokkal mélyebben kell keresni. De ezt ő is pontosan tudja. Kulcsár Krisztina művében az országlakosokat szinte kivétel nélkül „alattvalóikénak nevezi, feltehetően a német és latin nyelvű kútfőkben található „Untertan/Untertanen", illetve subditus/subditi kifejezésekre hagyatkozva. Ennek az „alattvaló" jelentésen kívül létezett egy „jobbágy" jelentése is, amelyet érdemes lett volna szintén használni, különösen akkor, ha az adott dokumentumban kife229