Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom anomáliák felszámolása; a szociális intézmények - börtönök, fogházak, dologházak -, továbbá a vesztegzárak állapota stb.). Külön alfejezetet szentel a szerző azoknak az audienciáknak, amelyeket az uralkodó az utazások során több ízben tartott, amikor az alattvalók elmondhatták panaszaikat, sérelmeiket vagy írásban előterjeszthették legkülönbözőbb tárgyú beadványaikat, kérvényeiket. Ezeknek kivizsgálására vagy orvoslására a császár minden alkalommal ígéretet tett. A harmadik fejezettel Kulcsár Krisztina nyugodtan befejezhette volna munkáját, maga is utalva arra, hogy az utazások utóéletének vizsgálata akár egy másik monográfia tárgya lehetne. Nem tette, hanem nagyobb fejezetben (Problémák és eredmények) az utazások eredményeit elemezte. Ebben példák sorával igen szemléletesen érzékelteti, hogy az elsődlegesen a születési előjogokat, az alattvalókat emberszámba nem vevő, egyoldalúan érdekorientált világban éppen II. József nem volt érzéketlen az elesettek, a megalázottak és a megnyomorítottak helyzetével szemben, továbbá tudatosan elkötelezett volt a közügyek és a puritán értékek iránt. Hitte, hogy az utazásain szerzett tapasztalatai alapján előterjesztett javaslatai az udvarnál meghallgatásra találnak, és az Államtanács tagjainak egyetértését, támogatását élvezve az általa elrendelt intézkedésekkel felszámolhatja azokat a szemében visszatetszést keltő negatív jelenségeket, visszás állapotokat, amelyeket a felkeresett ország, tartomány és országrészek közigazgatásában, egyházi viszonyaiban, vallási helyzetében, egészség- és oktatásügyében, valamint a hadügyekben megtapasztalt. Különös hangsúlyt fektetett a misera et contribuens plebs panaszainak orvoslására és életének jobbítására. E törekvései azonban nem jártak minden tekintetben sikerrel. Részint azért, mert javaslatait nem mindig osztották az állami tisztviselők, sőt nem egyszer kifejezetten ellenezték némelyiket, részint pedig azért, mert naivan úgy hitte, hogy az útjai során elébe tárt szóbeli és írásbeli panaszok többségét a helyi hatóságok utasítására elintézik. Az utóbbiaktól, akik némelykor érintettek voltak az ügyben, nem sok jót várhatott. Kulcsár Krisztina az előző fejezetekhez hasonló erudícióval tárja az olvasó elé a császár jobbító-javító szándékú előterjesztéseinek, javaslatainak sorsát. II. Józsefnek az egyes ügyekben elrendelt szigorú vizsgálatokat követően szembesülnie kellett azokkal a nehézségekkel, akadályokkal, amelyeket rendelkezéseivel szemben a helyi hatóságok támasztottak, illetve végrehajtásuk elé gördítettek. Különösen a találóan A bizalom dokumentumainak nevezett több ezer memorialia (kérvények, beadványok, panaszok, amelyekben az alattvalók nagy elvárásokat támasztottak az uralkodóval szemben) orvoslását, illetve megoldását igyekeztek minden lehetséges módon húzni-halasztani, az újabb és újabb császári parancsok ellenére. Eredményesebbek voltak a gazdasági jellegű, továbbá az egyház- és egészségügy, valamint a rendészet, a közigazgatás és a hadügyek területén foganatosított intézkedései. Hogy ezek sem valósultak meg maradéktalanul, abban nem csak a helyi hatóságok, hanem a felsőbb állami szervek, elsősorban az Államtanács is jelentős szerepet vállaltak. Kulcsár Krisztina felkutatta ezeknek a nagyhatalmú és befolyásos államtanácsosoknak (Kaunitz, Borié, Starhemberg, Gebler, Hatzfeld stb.) a császár által előterjesztett javaslataira adott külön véleményeit, amelyekből egyértelműen kitetszik, hogy egyes kérdésekben ugyan támogatták, 228