Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom uralkodói szerepre készülő társuralkodót, az országait és tartományait személyesen megismerni kívánó államférfit és katonát állítja. A császár utazásai során nem reprezentált, útjait nem kikapcsolódásnak szánta, hanem dolgozott. Erődítményeket, katonai épületeket tekintett meg, aktívan részt vett katonai gyakorlatokon, felmérte a tisztek és a közkatonák létfeltételeit. Kíméletlenül bírált, és kijelölte a teendőket, egyelőre anyja kormányzata, később a maga számára. A császár nem leereszkedett az alattvalóihoz, hanem érdekelték a problémák: a jobbágyok társadalmi és gazdasági helyzete, a vallások ügye, a nemzetiségi konfliktusok, a lakosság ki-, illetve elvándorlásának okai, a betelepítések problémái, az egészségügy, az oktatásügy anomáliái, a mocsarak lecsapolása és csatornák építése, a bűnök és büntetések stb. Kulcsár Krisztina kimerítő áttekintést nyújt az országai iránt elkötelezett uralkodó fárasztó munkalátogatásairól. Az uralkodó élményeit, tapasztalatait az általa titkárainak diktált német nyelvű útinaplóiban örökítette meg, és nyújtotta át tisztázás után Mária Teréziának. Ezek képezik ennek a fejezetnek a fő forrásait. Kulcsár Krisztina ezeken kívül nagy haszonnal forgatta az egyik útitárs, Albert Kázmér herceg feljegyzéseit, szembesítve a két utazó eltérő észrevételeit, jegyzeteit. Az ugyanott, ugyanazt átéltek mennyire különbözőek II. József és sógorának lejegyzéseiben, azaz ki mit vett észre, és mit tartott fontosnak. A szerző számos példával érzékelteti, Albert herceg emlékirataiból a figyelmes, a nevezetességekre, a később mások számára is használható látványosságokra és tényekre figyelő „turista" képe bontakozik ki. Útitársa naplója ezzel szemben maga számára készített számadás az elvégzett munkáról és a teendőkről. A császár naplóin és feljegyzésein, valamint a helytartó jegyzetein kívül bevonta vizsgálataiba az egykorú emlékiratokat és naplókat, valamint visszaemlékezéseket is (mint pl. Gyulai Ferenc naplója, Rettegi György emlékirata, Kazinczy Ferenc önéletírása stb.). Módszertanilag kitűnő megoldásnak tartható, ahogy Kulcsár Krisztina a három utazás (1768. április-június: a Temesi Bánságban és a szlavón határőrvidéken; 1770. április-július között: a Magyar Királyságban „ezen áldott ország állapotának és természeti gazdagságának pontosabb megismerése" végett; 1773. május-július: Erdélyben és Galíciában) történetét feldolgozza: Mint jeleztük, nem külön-külön, időrendi sorrendben haladva beszéli el az eseményeket, hanem a három utazás alatt a császár által feljegyzett katonai, társadalmi, szociális, gazdasági, jog-, egészség- és oktatásügyi problémákat csoportosítva dolgozza fel forrásait. A fejezeten belül elkülöníti a katonai tárgyú úti célokat és kötelezettségeket (erődítmények meglátogatása, hadseregszemlék és hadgyakorlatok, a határőrvidék felkeresése és a határvédelem kérdései) az egyéb „polgári" jellegű témákat (a politikai berendezkedés, a közigazgatás, a Bánság betelepítésével, egyáltalában a népesség gyarapításával, és ezzel egyidejűleg a lakosság elvándorlásával, az Erdélyből való „kifutások"-kal kapcsolatos problémák; a jobbágyság helyzetének felmérése, összekapcsolva a sürgető erdélyi úrbérrendezéssel; a nemesség és a parasztság viszonya; a pénzkiáramlás, a pénzügyi visszaélések; a mezőgazdasági termelés fellendítése, az új agrárkultúrák meghonosítása; az oktatásügy helyzetének felmérése, iskolák alapítása, a népoktatás támogatása; a nemzetiségi konfliktusok, a protestáns és ortodox népesség sérelmeinek orvoslása; az egészségügyi 227