Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom szállásnál őrködő őrök számát, előírta miként nyújthatnak be hozzá kérvényeket stb. Kulcsár Krisztina ezek után az utazások előkészítésének gyakorlati elemeit tárgyalja: ezek kapcsán szól az útvonalak, a váltóállomások kijelöléséről, az utazások időpontjának meghatározásáról, az éjszakai szállások megszervezéséről és biztosításáról, az utak és hidak rendben tartása, illetve javítása kérdésében a császár és a helyi hatóságok közötti ellentétekről, a lovak és a kocsik kiválasztásáról, a lovak ellátásáról, a szükséges élelmiszer beszerzéséről, az élelem kiadási költségeiről. Szó esik az útitársakról is. Kulcsár Krisztina kimutatja, hogy elődeivel ellentétben II. József igen kis kísérettel utazott, amelynek létszáma a különböző utazások alkalmával fokozatosan csökkent. Mivel a későbbi uralkodó utazásai elsődlegesen a katonai létesítmények (kaszárnyák, erődök), továbbá a katonai ezredek, határőrezredek meglátogatását, felkeresését célozták, társaságában jelen volt egy vagy több általa kiválasztott magas rangú katonatiszt. (Közöttük említhető M. Lacy tábornagy, G. E. Loudon táborszernagy, F. M. Nostitz-Rieneck tábornok stb.) 1768-ban és 1770-ben elkísérte a császárt útjaira Magyarország királyi helytartója, sógora, Albert Kázmér szász-tescheni herceg is. Az útitársak az utazások során különböző feladatokat kaptak az uralkodótól. így pl. a katonatisztek szemrevételezték az erődöket, megfigyelték az ezredek gyakorlatozását, és észrevételeiket közölték a császárral, sőt az Államtanács ülésein is beszámolókat tartottak. A szerző külön érdeme, hogy ő kutatta fel elsőként és dolgozta fel az utazások költségeire vonatkozó adatokat. Kutatásainak köszönhetően képet kaphatunk arról, mekkora összeget terveztek a császár utazásaira és a valóságban mennyibe kerültek II. József útjai, továbbá hogyan oszlottak meg a kiadások. Tételesen is szembesülünk azzal, hogy a császár különösen ügyelt arra: útjai ne emésszenek fel nagyobb összegeket (20 000 forintnál semmiképpen sem többet) és ne terheljék meg a költségekkel az általa felkeresett tartományt vagy területet. Kulcsár Krisztina kutatásai megerősítik azt a tényt, hogy a császár nemcsak elveiben, hanem étkezésében, szállásának megválasztásában és külsejében is őszintén puritán ember volt. Vele szemben elődei és rokon alattvalói óriási összegeket költöttek önmagukra, és az önmagukon kívül senki más számára aligha fontos utazásaikra. A szerző által összeállított diagramokból világosan kitetszik, hogy az utazásokra előzetesen felvett összeget a kiadások csak 1768-ban haladták meg. Az utazás költségeibe beletartozott az útiköltség, a kocsik javítása, a napidíj, az élelemre kiadott pénzösszeg, egyéb különkiadások és az ún. Rittgeld. Az utazási költségek tételes vizsgálatán kívül Kulcsárt Krisztina kísérletet tesz azoknak a költségeknek a megállapítására is, amelyek a meglátogatott tartományt, vagy országrészt terhelték (útjavítások, élelembeszerzés, házak-épületek renoválása stb.). Ezeknek vizsgálata, illetve feldolgozása azonban, mint ahogy maga is utal rá, a források hiányában csak az esetek kis százalékában volt megoldható. A harmadik, főfejezetnek tekinthető részben (Utazások a Kárpát-medencében 1768 és 1773 között) a szerző a történelemben, geográfiában és államjogban jól felkészített, az Államtanács ülésein politikai gyakorlatot szerzett, oktatóit és a politikai intézményeket visszafogottan tisztelő, anyját ragaszkodva szerető, az 226