Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Közlemények néppé egyesíti/'

53 Nem részletezte, hogy nemzet és haladás, haza és emberiség miként kerülhetnek szembe, pedig II. József kortársait foglalkoztatta a lehetséges dilemma, és a sorok közül kiolvasható, hogy Horn Edét is. Az 1830 után kibontakozó magyar társadalmi és nemzeti érdekegyesítő politika azonban eloszlatta aggodalmait. „A hazafiak most a leghatalmasabb szövetségest mondhatták maguknak: a kor szellemét. Törekvéseik végre biztos alapra épülhettek, jogos elv lett a kiindulópontjuk. Mivel ezek a törekvések most már megszűntek partikulárisán nemzetiek lenni, általános emberi jelentőségre tettek szert. Elnyerték az európai liberálisok tiszteletét, a magyar nép nagy részének részvételét, mely eddig kívülről figyelte a harcot, amelynek a gyümölcseit győzelem esetén nem neki szánták."

54 A nemzet pártokra oszlott. A pártküzdelmek megítélése és mai tudásunk nagyrészt egybevágnak. És ki vitatná: „A márciusi felkelés mintegy tényleges elismerése volt annak a győzelemnek, amelyet az ellenzék már az 1847-48-i országgyűlésen kivívott."

55 Horn Ede saját nemzedékével rokonszenvezett, a márciusi ifjúsággal. Ugyanakkor nem pártként, hanem inkább alkalmi erőként jelenítette meg őket. Ismeretes, 1847-ben, 1848 elején három párt uralta a politikai életet: az ellenzék Kossuthtal és Batthyányval az élen, a kormánypárt Dessewffy Emil, Széchen Antal vezetése alatt és Széchenyi István liberál-konzervatív pártja. Horn szerint az ellenzéket erősítették a felsőtáblán szereplő liberális arisztokraták, akik pártállása között azonban nagy különbségek voltak, hiszen Teleki László a radikalizmusra hajlott, Vay Miklós pedig a konzervatívokhoz húzott, ami nem akadályozta meg, hogy 1848-ban a liberális kormányzattal működjön együtt. Hiteles a diétái erők csatározásának rajza, annak bemutatása, ahogy a kormányzat rövid időre átvette a kezdeményezést, ami az ún. liberál-konzervatívoknak kedvezett, amíg ki nem tört a francia forradalom. Ekkor elsőként Kossuth ismerte fel „a kedvező pillanatot", hogy március 3-i híres beszédében a Habsburg Birodalom egészének alkotmányos átalakítását követelje, és március 13-án, amikor Bécsben a tömegnek felolvasták, megadja „az első lökést a forradalom kitöréséhez".

56 Kossuth - „Magyarország felszabadítója,"- hangsúlyozza Horn többször is tisztelete és kritikája jeleként. A horní kritika nem elmarasztalás, hanem a fejlemények szilárd megítélése, valamiféle bölcs rezignációtól áthatva. Csodálattal jelezte, hogy Kossuth március 18-án oly módon adta elő a nemesség dicséretét, hogy „egyetlen március előtti romantikusnak nem kellett volna szégyenkeznie", ugyanakkor ez olyan „konzervatív érzés", amelyet a sajtótörvényben is érvényesítettek, és kifejezésre jutott abban a szűkkeblűségben, amellyel a válasz tótörvényt hozták meg.

57 Horn ugyanakkor tisztában volt a változások hordereje vei, mert azt, ahogy március 14-én a kerületi ülés elhatározta a közteherviselés bevezetését, 53 [HORN:] Ungarn, Die Gegenwart, 1850. V. 15. 54 [HORN:] Ungarn, Die Gegenwart, 1850. V. 16. 55 [HORN:] Ungarn, Die Gegenwart, 1850. V. 29. 56 [HORN:] Die ungarische Revolution im Jahre 1848. Die Gegenwart, 1850. V. 214. 57 [HORN:] Die ungarische Revolution im Jahre 1848. Die Gegenwart, 1850. V. 220. 120