Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Mellőzött magyarok? Hadikonferenciák ülésrendjei 1660–1662-ből és 1681-ből / 47–63. o.
52 Közlemények tanácsosaival (Wenzel Eusebius von Lobkowitz haditanács-elnök vezetése alatt 9 „kayserliche geheimbe ráth unnd ministri", plusz Christoph von Dorsch haditanácsi titkár) 18 szemben a Magyar Királyság legelőkelőbb mágnásai és főtisztségviselői ültek: Lippay György esztergomi érsek-magyar főkancellár, Szelepcsényi György kalocsai érsek-magyar kancellár, Nádasdy Ferenc országbíró, Pálffy Tamás magyar tanácsos és váci püspök (későbbi kancellár), Erdődy György magyar királyi főkamarás (későbbi tárnokmester) és a Magyar Kamara említett elnöke, Zichy II. István (azaz 6 fő), valamint Rutkay András magyar királyi (udvari) titkár. Noha ez az arányszám első pillanatra a titkos tanácsosok túlsúlyát mutatná, annak a kiemelten hangsúlyozandó ténynek az ismeretében, hogy Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Miklós horvát-szlavón bán — nem tévedés — Lipót császár titkos tanácsosainak oldalán foglalt helyet, már egészen más kép bontakozik ki számunkra. Ráadásul a bécsi hadvezetés a császárvárosba valamivel korábban érkező nádorral már március 20-a táján külön is egyeztetett (miként ez január közepén is történt 19 ), elsősorban a nemesi felkelés mozgósítása ügyében. 20 Röviden összegezve tehát: már pusztán a tanácskozás ülésrendje is kiválóan bizonyítja, hogy az 1660. évi törökellenes védelmi intézkedések kidolgozásakor egyáltalán nem mellőzték a magyar főméltóságok véleményét, sőt a döntés-előkészítés eddig kevéssé vizsgált folyamatában Bécsben részben egyenként, részben együttesen személyesen külön kikérték azt. A kérdés tehát mindezek ismeretében az, hogy a több csoportosulásra oszló udvari és magyar politikai elit miként tudta korántsem egységes érdekeit érvényesíteni, egymás célkitűzéseit befolyásolni, és a végső döntések meghozatalkor a magyarok (bizonyosan nem mindenben azonos) véleményét mennyire vették figyelembe, továbbá milyen gyorsan vagy miért késlekedve reagáltak azokra. 21 A legvégső határozatokat ugyanis az efféle tárgyalásokat követően — miként birodalmi, cseh stb. ügyekben is — a döntéshozatalban gyakran komoly energiával részt vevő I. Lipót jelen- vagy távollétében a Titkos Tanács, majd az évtized közepétől egyre nagyobb szerephez jutó, fokozaösszefiiggő eseményekre (a magyarok meghívására, illetve elutazásukra): Uo. 398.: No. 147., illetve 415— 416.: No. 151. Azonosításukat 1. részletesen a forráskiadáshoz fűzött jegyzetekben. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a 9 személy között I. Lipótnak minden, az 1660-as évek első felében valóban meghatározó szerepet játszó tanácsadója ott volt. PRIBRAM, A. F.: Venetianische Depeschen, i. m. 370-372.: No. 140. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor Wesselényi nádor a Titkos Tanács január 17-i ülésén személyesen vett részt. ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv (= FHKA) Hofkammerarchiv (= HKA) Hoffinanz Ungam (= HFU) rote Nr. 207. Konv. 1660. Jan. fol. 100105. és Uo. Konv. 1660. Febr. fol. 170. (E két forrásadatra FAZEKAS ISTVÁN hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is barátsággal köszönök.) PRIBRAM, A. F.: Venetianische Depeschen, i. m. 409. No. 149. Az udvarbeli döntések lassúságával, illetve a magyar főméltóságok megkésett informálásával kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a március végi tanácskozáson jelen lévő Lippay György esztergomi érsek 1660. április 15-én Nagyszombatban kelt levelében arról panaszkodott Lobkowitz haditanács-elnöknek, hogy „az udvarban elhanyagolják a dolgokat, semmit sem határoznak, nem válaszolnak, a legnagyobb nehézségek s veszélyek süket fülekre találnak. Ő vele nem tudatnak semmit ö Felségének a behozandó német őrség iránti határozatait [eszerint ezek ekkorra már megszülettek — P. G.] illetőleg, a miben az ország üdvőssége rejlik." ÓVÁRY LIPÓT: A Magyar Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. III. füzet. Bp., 1901. 157.: No. 1024.
