Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Siptár Dániel: Fejezetek a katolikus egyház hódoltságkori történetéből (Molnár Antal három kötete) / 241–247. o.

Irodalom 245 ként folytatott tevékenységéről. Az előző kötetben is megtalálható térképmellékleten kívül, itt jól használható névmutatót is találhatunk a tanulmányok után. Végül a harmadik kötet Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történetéhez a hódoltság fennmaradó részével: a kalocsai, a váci és a váradi egyházmegyékkel foglalkozik. A terület forrásadottsága és a történeti feldolgozottsága rendkívül vegyes, ezért a vele foglalkozó hat — 2000 és 2002 között közzétett — és egy, e kötetben először megjelenő tanulmány három különböző típusba sorolható. A váci püspökség és a kecskeméti ferencesek török kori története jól ismert a kutatók előtt, ezért ezek a munkák csak a vizsgált új forrásokból nyert információkkal egészítik ki eddigi ismereteinket. A kalocsai érsekség hódoltsági történetét eddig kevéssé tárták fel, azonban az előkerült jó forrásanyag egy átfogó kép megrajzolását tette lehetővé. A váradi püspökségről sem kerültek elő nagy számban források, ezért Molnár Antal csak a megye püspökeinek még nem vizsgált processzusait tudta elemezni. Az első tanulmány Pázmány Péternek a hódoltsági katolicizmus ápolásában betöltött szerepét méltatja. Megállapítja, hogy e korban a magyar egyházi hierarchia lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak a törökök által elfoglalt területeken. Pázmány azonban közvetetten megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a magyar fópapság a későbbi évtizedekben a hódoltság felé fordulhasson. (Vizitációkat rendelt el; szorgalmazta, hogy a hódoltsági püspöki székeket alkalmas személyekkel töltsék be; támogatta a papi utánpótlást; törvényesítette a laikus licenciátusi szolgálatot és irodalmi tevékenységet is kifejtett.) A váci püspökség a törökök által elfoglalt egyházmegyék közül igen közel esett a királyi Magyarország központjához, ezért meglehetösen jó kapcsolatot tudott fenntartani a mindenkori püspökkel. Ezt a kapcsolatot vizsgálja és tárja elénk Molnár Antal a Váci Püspökség Gazdasági Levéltárában (Pest Megyei Levéltár) megtalált források segítségével. Az itt lévő gazdasági vonatkozású adatokat és levélmintákat tartalmazó kötet és egy fennmaradt birtokkormányzói utasítás, továbbá a Vatikáni Könyvtár Barberinigyüjteményének egyes levelei kiegészítik ismereteinket a váci püspökség török kori történetéről. Bemutatja a püspökök kettős birtokkormányzati rendszerét és annak működését, valamint a lelkipásztori téren is fennálló kapcsolatot a megye és a föpásztor között. A helynökök és a püspök levelezése nem maradt fenn, ezért a rendelkezésre álló források alapján főleg csak a vikáriusok gazdasági funkcióit ismerhetjük meg. A hódoltsági megyék esetében a helynöki feladatok az egyházjog ellenére a gazdasági tevékenységre is kiterjedtek. A tanulmány végén forrásközlést találunk: Tarnóczy Márton püspök 1651. évi, már említett utasítását a birtok kormányzójához. A kalocsai érsekség török kori történetének kutatása a megye jelentőségének hanyatlása miatt és források híján kevéssé kedvelt a történészek körében. Éppen ezért hiánypótló Molnár Antal tanulmánya, amely leginkább két fő témát tárgyal: a bácskai délszláv betelepülést és az új lakók egyházi ellátását, ezzel párhuzamosan a balkáni egyházi struktúrák kiépülését, valamint a megye kapcsolatát a magyar egyházi hierarchiával, leginkább magával a kalocsai érsekkel. A tanulmány az egyházmegye pusztulását leíró bevezetés után két részre tagolható. Először a betelepülés — főleg római források (Vatikáni Levéltár és Könyvtár, a Hitterjesztési Szent Kongregációjának Levéltára) és délszláv szakirodalom alapján megírt — történetét olvashatjuk, a betelepülők etnikai, vallási, társadalmi jellemzőinek, illetve egyházi ellátásuknak részletes bemutatásával.