Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Siptár Dániel: Fejezetek a katolikus egyház hódoltságkori történetéből (Molnár Antal három kötete) / 241–247. o.

246 Irodalom Ez utóbbi feladatot a raguzai világi papok és a bencések, valamint a bosnyák ferencesek végezték, illetve több missziós püspök, apostoli vizitátor tevékenysége is ismert a korból. Ezt követően pedig a kalocsai érsekeknek a megyéjükkel fenntartott kapcsolatát tárgyalja a szerző, a gazdaság- és az egyháztörténet párhuzamba állításával, felhasználva a különböző levéltárakból összegyűjtött „adatforgácsokat". A tanulmány fó köztörténeti tanulságai a következők: Magyarország déli területei a részben katolikus délszláv bevándorlás és a magukkal hozott egyházi struktúrák kiépülése miatt inkább a Balkán meghosszabbításának számított a török korban, ahol azonban ennek ellenére sem tűnt el a magyar intézményrendszer. Mivel a váradi püspökségről igen kevés forrás áll rendelkezésünkre, Molnár Antal tanulmánya is csak töredékes képet ad az egyházmegye török kori állapotáról. Erre a váradi püspökök processzusai adnak lehetőséget, elemzésükből új adatokat nyerünk a tiszántúli vidék egyházának állapotáról. A tanulmányban a processzusokról mint forrástípusról, azok forrásértékéről és jellegéről is olvashatunk ismertetést, majd a korábbi és későbbi korszakkal (jezsuita forrásokból és szakirodalom alapján) összehasonlítva találjuk meg a kánoni kivizsgálás jegyzőkönyveiből a megyéről nyerhető információkat (Várad városára, Szent László ereklyéire, a katolikus lakosságra, egyházi ellátásukra, az egyházmegyei határok elmosódására és a püspöki jövedelmekre vonatkozóan). A munkához csatolva a processzusok hat legtanulságosabb vallomása is fellelhető. A szerző végül az utolsó fejezetcím, a „Kecskemét az alföldi katolicizmus közporíja" alatt három tanulmányt szentel a kecskeméti katolikus egyház, föleg a ferences kolostor történetének. Az elsőben a kérészéletű jezsuita misszió (1633-1635) alapításának és feloszlatásának körülményein keresztül kapunk képet a kor jezsuita terjeszkedési stratégiájáról és a hódoltsági utánpótlás nevelésének szándékáról. A kecskeméti miszszióalapítás ugyanis az iskolaállítás távlati tervével történt. Ezzel ellentétben az atyák végül a kedvezőbb körülmények között működő gyöngyösi állomásuk mellett döntöttek, és elhagyták a protestáns többségű alföldi kulturális központot. A tanulmányhoz Molnár Antal a Litterae Annuae elkészítéséhez használt éves jelentéseket dolgozta fel, amelyek Kecskemét esetében jóval bőbeszédűbbek az összesített jelentéseknél. A kötet végén a kecskeméti ferencesekkel foglalkozó írások kaptak helyet. Az egyik a barátok itteni működésének török kori szakaszát, a másik ennek a 18. századi ferences történetírók munkásságában megjelenő emlékét vizsgálja. A városban, 1644-ben megtelepedő ferencesek tevékenysége jól ismert, ezért Molnár Antal csak a Kecskeméten működő szerzetesek névsorát állította össze a tabulák alapján, amit a szegedi kolostorhoz hasonló módon közöl. Előtte röviden vázolja a megtelepedés történetét, rámutat a nevekből levonható következtetésekre, és kiigazítja a helyi protestáns lakossághoz fűződő — eddig tévesen súrlódásmentesnek tartott — viszonyuk megítélését. A kecskeméti ferencesek török kori tevékenységének 18. századi emlékét a szerző a történetíró, Blahó Vince 1775-ben mondott búcsúbeszéde alapján tárja elénk. Az okmányfüggelékkel és hivatkozásokkal kiadott beszédet írója eredetileg akkor mondta el, amikor a kecskeméti templom és a plébánia a világi papok kezére került. Az ismert beszéd történeti tárgyú értekezésnek beillő módon dolgozza fel és mutatja be a barátok áldozatos munkáját, amellyel a sok viszontagság közepette gondoskodtak a magyar katolikusokról. Molnár Antal részletesen bemutatja a 18. századi ferences történetírást, különösen pedig a beszéd szerzőjének életrajzát ismerteti. A gyöngyösi ferences rend-