Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Siptár Dániel: Fejezetek a katolikus egyház hódoltságkori történetéből (Molnár Antal három kötete) / 241–247. o.

244 irodalom először ezt az első időszakot mutatja be, jelezve a későbbiekben is előkerülő problémákat: a páterek tevékenységét (a küzdelmet az unitáriusokkal, a rossz viszonyt a licenciátusokkal, a naptár-vitát, a súrlódásokat a missziós struktúrával és a kalocsai missziót). Ezt követően a misszió működését elemzi: az anyagi és a személyi feltételeket, a kapcsolattartást az elöljárókkal a jezsuiták és a pécsiek közötti viszony különböző vetületeit (templom, plébánia, istentisztelet, lakhely, iskola, sikertelen naptárreform, felekezetek, térítés), a jezsuita lelkipásztorkodás sajátosságait (falvak látogatása, csodák), illetve a szerzetesek helynöki tevékenységét. A vizsgált téma két fontos köztörténeti tanulsága az, hogy Baranyában már nem működött jól a török-magyar kondominium (a kettős adóztatás), ezért a magyar közigazgatás és az egyház jelenlétét a pécsi jezsuiták biztosították, valamint, hogy ezen a — királyi Magyarországtól távol eső — vidéken a történeti köztudatban élő képtől eltérő, eltörökösödő hódoltságot találunk. A fejezet a szegedi névsorral megegyező struktúrájú adattárra] zárul, amelynek forrásai az elogiumok, katalógusok, illetve a Lukács László által összeállított rendi névtárak. Az egyes nevek után megtaláljuk az illetőre vonatkozó források lelőhelyét is. Az ezt követő fejezet három tanulmányt fog össze, amelyek mindegyike a veszprémi püspökség hódolt részeinek egyházi viszonyait tárgyalja. Az első magát az egyházmegyét mutatja be, elbeszéli a 16. századi pusztulását és 17. századi megújulását, valamint rámutat a többi hódolt egyházmegye között elfoglalt helyére. A szerző ezután a veszprémi jezsuita misszió (1649—1677) történetét ismerteti, amelyet sem a Litterae Annuae, sem a helytörténeti irodalom nem tárgyal részletesen, és a levelezésük sem maradt fenn. így történetük fő forrása a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtárának egy kéziratos kötete, amelyben a misszió feloszlatásának lehetősége kapcsán az állomásról írt beszámolók találhatók. Ezért Molnár Antal is csak az alapítás körülményeit, a feloszlatás okaiként szolgáló problémákat, magát a feloszlatást és az újraalapítási kísérleteket tudta részletesen az olvasók elé tárni. A pécsihez hasonlóan közli a misszió tagjainak névsorát is, ezúttal csak betűrendben. A fejezet legnagyobb részét a harmadik tanulmány, az andocsi jezsuita misszió (1642-1684) története alkotja. A már említett módszertani egységesség erre a munkára is jellemző: a Litterae Annuae és a levelezésanyag alapján a helyi lakosság bemutatása után a misszió alapítását, a misszionáriusok személyét, a misszió működését (lelkipásztorkodás, helynöki megbízás a veszprémi püspök részéről, térítések, naptár-kérdés) tárgyalja. Az andocsi jezsuiták szerepe óriási volt a veszprémi egyházmegye katolikus magyar lakói számára, hiszen a pátereken kívül az ő egyházi ellátásukról senki sem gondoskodott. A kötet utolsó része a pest-budai bosnyák ferencesek működését mutatja be. A források bázisa ebben az esetben a Hitterjesztési Szent Kongregációja római levéltárának levelezésanyaga, különös tekintettel a missziós püspökök jelentéseire. A kiadatlan források használata ugyanakkor a délszláv szakirodalom ismeretével és eredményeinek felhasználásával párosul. Ezek alapján olvashatunk a későbbi főváros vallási és etnikai viszonyairól, az itt működő bosnyák ferencesek rezidenciájának megalapításáról, jogállásáról, vonzáskörzetéről, valamint egyikük, Luka Maruncic esztergomi érseki helynök-