Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szabó Csaba: Dokumentumok a zsidó kivándorlás történetéhez (1948–1953) / 155–232. o.

188 Forrásközlések vándorlást elősegítse. Szervezze akár magányos, akár társadalmi egyesület, akár külföldi állam képviselete. Ha az említett irattárak rendelkeznek bizonyos iratokkal, abba nem szólunk bele, hogy egy magyar állampolgár honnan szerzi be az iratait. Péterfi eldöntöttnek veszi tehát, hogy az IBUSZ intézi a kivándorlás lebonyolítását. Kéri, hogy a magyar kormány tegye lehetővé valamely intézkedéssel, hogy az illetékesek iratukat, személyi okmányukat visszakapják. Sándor tisztázza, hogy a Palesztina-hivatal megszűnésekor zároltatta saját helyiségeit, külön kérdés tehát, hogy ez a zárolás milyen módon oldható fel. Péterfi közli, hogy látott egy végzést, mely szerint a zárolt vagyontárgyak őrzésével dr. Stöcklert bízták meg. Nem tudja, joga van-e ez utóbbinak az iratokhoz nyúlni. Kéri, hogy idő és költség megtakarítása céljából ezt a kérdést a magyar hatóságok vizsgálják meg. Sándor megkérdezi, hogy hány személy iratáról lehet szó. Péterfi szerint mintegy 3000 személyről, akik a most kivándorolni akarókkal azonosak. Sándor megígéri, hogy a kérdést meg fogja vizsgálni és talán a legközelebbi megbeszélés alkalmával már adhat is választ. Nagy Péter összefoglalja a megállapodást, mely szerint a technikai lebonyolítás az IBUSZ feladata lesz, aki felhasználja a módjában álló eszközöket, beleértve a repülőgépet is. Az útvonal az említett első kettő valamelyike, nem Ausztrián keresztül. Sándor hozzáfűzi, hogy szervezési szempontból is csak az IBUSZ-ra kell bízni az ügyet, semmi más organizáció ilyen irányú működést nem fejthet ki. Nagy Péter itt megjegyzi, hogy a közelmúltban mintegy 2000 ember hagyta el illegálisan az országot. Sándor őrnagy szerint az illegálisan távozottak száma sokkal több, legalább négyezer, de a bécsi sajtóorgánumok több ezres csoportokról számolnak be. Péterfi felhívja a figyelmet arra, hogy a bécsi sajtó szavahihetősége e tekintetben nem jöhet számításba. Nagy Péter rátérhetünk annak megvitatására, hogy mit vihetnek magukkal a kivándorlók. Péterfi a következőket mondja: a törvényes előírás szerint minden kivándorló magával viheti ingóságait 5000 forint értékben, ezen kívül 2000 forint értékű családi ékszert. Izrael követe találkozott Vas [Zoltán] miniszter úrral, akit egy zsidó delegáció is felkeresett ebben az ügyben. Vas miniszter megígérte, hogy meg fogják engedni, hogy az Izraelbe kivándorlók kivihető ingóságainak értéke 10 000 forintban legyen megállapítva. Megjegyzi, hogy nem volt jelen ezeknél a megbeszéléseknél, csak mint információt közli, amiért nem vállal felelősséget. Kéri, hogy ezt a kérdést vizsgálják meg, és ennek alapján történjen állásfoglalás.