Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szabó Csaba: Dokumentumok a zsidó kivándorlás történetéhez (1948–1953) / 155–232. o.

180 Forrásközlések kalmazni, ami kétségtelenül módjában állna, hanem hozzájárul ahhoz, hogy erő alkalmazása nélkül oldódjon meg a kérdés. Összegezve tehát: beszélni lehet Izrael szempontjairól; a magyar zsidóság szempontjairól; és egy bizonyos mértékig — túl a segítőkészségen — Magyarországnak is érdeke, hogy ezt a problémát megoldja. (Bár — teszi hozzá — idegen állam képviselőjének nem feladata másról, mint saját szempontjairól beszélni.) Reagálva Nagy Péternek az illegális kivándorlásról szóló mondatára, kifejti, hogy Izrael nagyon óhajtja, hogy a kivándorlás a magyar kormányzat engedélyével, rendezett formák között és minél kisebb feltűnéssel történjen, ahelyett, hogy a zsidók a határon átszökjenek. Ez óhaj mellett több szempont szól: az egyik az, hogy Magyarországgal a legjobb baráti viszonyt szeretnék fenntartani, és nem szeretnék, ha ezt bármi is megzavarná; másodszor Izrael kormánya tudni akarja, ki az, aki az országba bejön és vagy munkaképes elemeket szeretne bevándoroltatni, vagy olyanokat, akiknek az országban eltartóik élnek. (Az illegálisan távozottakat is Bécsben vagy Salzburgban szelektálásnak vetették alá.) Harmadszor pedig az engedéllyel kivándorlók magukkal vihetik ingóságaikat, szerszámaikat stb., és nem érkeznek Izraelbe minden nélkül, ami nagyszámú bevándorló esetében komoly megterhelést jelent az államnak. — Hozzáfűzi még, hogy az illegális kivándorlás mintegy önmagától alakult ki, egy ember talált egy módot, ami a többi között elterjedt, intézményes segítség nélkül. — A jövőre vonatkozólag Izraelnek az a kívánsága, hogy a majd megengedett kivándorlás a legrendezettebb formában, a legnagyobb csendben történjen. Izrael azt akarja, hogy a kivándorlók Izraelbe jöjjenek, de semmi esetre sem akarja elősegíteni azoknak a kijutását, akik azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy más országokba menjenek. Napirendi javaslat helyett inkább ügyrendi javaslatot óhajt tenni, illetve egy kérést előterjeszteni. Azt szeretné, ha ezt a kérdést, ami már elég régen aktuális, minél hamarabb letárgyalnák, hogy mielőbb konkrét eredményre jussunk. A kivándorlásra vonatkozólag voltak már különböző megbeszélések: az Országos Izraelita Iroda elnöke, dr. Stöckler folytatott tárgyalásokat, valamint Izrael követe is a miniszterelnök-helyettes úrral

94 és a kormány több tagjával. Benyújtottak aztán egy memorandumot, amelyben 35 000 személy kivándorlására kértek engedélyt; erre kapták a múlt hó végén azt a választ, mely szerint a magyar kormány hajlandó megtárgyalni a két kategória — a felmenő és lemenő rokonokkal rendelkezők — kivándorlását, de a jelen körülmények közt nem lát lehetőséget arra, hogy tömeges kivándorlást engedélyezhessen. Mivel ezen a bázison ültünk össze erre a tárgyalásra, kéri, hogy az említett két kategória letárgyalása után felhívhassa majd a fiRákosi Mátyásról van szó, aki 1945. november 15. és 1949. szeptember 5. között volt miniszterelnökhelyettes.