Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? (Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése) / 93–116. o.

95 Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? kozunk, amely kétségtelenül igazolja a jogszokás korabeli meglétét és gyakori alkalmazását. A bevallás fölé írt korabeli cím (Obligatoria sese et porcionem suam) is azt sejteti, hogy a jogeset nem keltett csodálkozást a szöveg megfogalmazójában. A fennmaradt források alapján ugyanakkor megfigyelhetők kisebb eltérések, amelyek röviden az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A fennmaradt záloglevelek közül három esetben valóban a zálogoló személye szerepel a zálogolás tárgyaként (1. típus), háromszor viszont maga a nemesi telek (2. típus). Ez természetesen csupán formai különbség, hiszen a zálogösszeg fedezetét mindkét esetben a nemesi telek biztosította, amit egyik esetben sem engedtek át a hitelezők részére. Az „igazi és törvényes jobbágyul" kitétel ugyanakkor értelemszerűen csak az 1. típusnál jelenik meg. 2. A jobbágyi státuszra ugyanakkor a 2. típus szankció-részében kétszer is utalnak. Midőn 1518-ban a tomkaházi nemesek két nemesi telküket és egy malmukat Turóci Miklósnak, a történetíró fiának zálogba bocsátották, leszögezték, hogy az évi cenzus elmaradása esetén Turóci Jobbágyaihoz hasonlóan tőlük zálogot vehet és ellenük ugyanolyan joggal léphet fel, ahogyan a jobbágyaival szemben."

10 Gyulafalvi Szluh Lőrinc 1518-as bevallásában pedig ugyancsak ez a formula szerepel a zálog (pignus) említésével,

11 ami természetesen ebben a szövegkörnyezetben nem jelent mást, mint a földesúr által a telek tartozékainak átmeneti birtokba vételét, a belsőségen elhelyezkedő háztól történő elválasztását követően.

12 Ez a formula tulajdonképpen bővebb kifejtése az „igazi és törvényes jobbágyul" megfogalmazásnak, és egyértelműen kifejezi a nemes felett a zálogösszeg megfizetéséig érvényesülő földesúri joghatóságot. 3. Az 1. típusban, ahol a zálogolás tárgyát egyben a nemesi telekben lévő örökjog is képezte, két esetben tűnik fel ennek szinonimájaként a nemesi jog (ius nobilitare). A két kifejezés között egyenlőségjelet tesz a latin sive kötőszó.

13 A nemesi telekben lévő örök- vagy nemesi jog átmeneti átruházása láthatóan szükséges előfeltétele annak, hogy a nemes magára vehesse egy másik nemes földesúri joghatóságát. Figyelemre méltó emellett két, ugyanebben a jegyzőkönyvben olvasható szerződés is, amelyek a vizsgált jogszokással rokon vonásokat mutatnak. Ismeretes, hogy a nemesi kölcsönszerződések túlnyomó többsége fedezetképpen egy birtokjogot jelölt ki, amelyet a hitelező akkor vehetett birtokba, ha a kölcsönre rászoruló a megadott időpontra nem tudta megfizetni tartozását. Ezzel szemben a Beniczky család 1522-ben úgy vett fel 100 forint kölcsönt, hogy fedezetként semmilyen ingatlant nem kötött le, hanem évi tíz forint kamat (census) fizetését ígérte.

14 Még ennél is érdekesebb a körmöcbányai polgá10 L. Források 2. sz. „ adinstar aliorum suorum iobagionum pignora recipiendi habeat potestatem et omni eo iure in eosdem agere valeat et possit, quo in alios suos iobagiones de iure agendi habeat facultatem." 11 L. Források 3. sz. (A Justh család levéltára, 694. sz.) - Az „adinstar aliorum/ceterorum iobagionum" formulát általában az úrbéres terhekkel kapcsolatban alkalmazták, és hangsúlyozásával időnként - a jelenlegihez hasonló módon - az ezekre vonatkozó korábbi kiváltságokat tették semmissé. Egy tanulságos példa 1421-ből: NÓGRÁDY ÁRPÁD: A Szerdahelyiek és a rojcsai prédiálisok. Történelmi Szemle, 43. (2001), 1-2. sz. 78. 12 L. erre vonatkozólag a Turóc megyei Gaj birtok 1520-ban rögzített kötelezettségeit: NEUMANN TIBOR: Telekpiisztásodás a késő középkori Magyarországon. Századok, 137. (2003) 4. sz. 869. 80. jegyz. 13 L. Források 4. sz.: „cum. omni iure suo nobilitari", 6. sz.: „cum omni iure suo hereditario et nobilitari", tisztázatában (7. sz.) viszont: „cum omni iure suo haereditario sive nobilitari." u L. Források 10. sz.