Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? (Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése) / 93–116. o.
96 Forrásközlések roktól 1510-ben tizennégy forintot felvevő Nagycsepcsényi Albert esete: ő csak arra az esetre vállalta az évi egy forintos kamat fizetését, ha egy éven belül nem tudná a kölcsönt megtéríteni. Ugyanakkor kötelezte magát arra, hogy ha a kamatot sem fizetné meg, a körmöcbányaiak lefoglalhatják nemesi telkét. 1 A jogeset látszólag a vizsgált szokás közeli rokona: a rászoruló nemes itt is úgy jutott készpénzhez, hogy közben nemesi telke birtokában maradhatott. Miként értelmezzük tehát az alsózaturcsányi testvérpár bevallásában szereplő census szót? Bérleti díjként, kamatként vagy földbérként? A szó a korabeli latinságban ugyanis mindhárom jelentéstartalmat hordozza. 16 Úgy vélem azonban, hogy az oklevél jogállapotra vonatkozó utalását megfelelően csak a jobbágyi földbér-jelentés magyarázza: a zálogolok azáltal, hogy elismerték maguk felett egy másik nemes földesúri joghatóságát, jogi értelemben jobbággyá váltak, következésképpen a lakhelyükül szolgáló telek használatáért kötelesek voltak földbért fizetni. Az alábbiakban az ilyen szerződésekre rászoruló nemesek társadalmi helyzetét vizsgálom, ami talán segítséget nyújthat a jogszokás értelmezésében. A jogesetek előzményei A magukat földesúri joghatóság alá vető nemesekről joggal gondolhatjuk, hogy az elszegényedés olyan fokára kerültek, ahol már az átmeneti Jogvesztéssel" sem törődtek. Az alábbiakban bemutatott esetek ennek helyességét kétségkívül alátámasztják, még akkor is, ha itt is megfigyelhetjük azt a zálogszerződésekre jellemző tendenciát, hogy a hitelre rászoruló nemesek a felvett pénzösszeget más birtokjogok megszerzésére kívánják fordítani. A Vladár család esetében is ezt láthatjuk, ennek ellenére nem lehetnek illúzióink a család vagyoni helyzetét illetően. Vladár Balázs és Sándor 1519-ben az olykor nemesként is feltűnő 17 Oravszki Márton mosóci polgár adófizető jobbágyaivá tették magukat. 18 A család hat férfitagja — öt testvér, közöttük a legidősebb Sándor, és nagybátyjuk Balázs, aki egykor a blatnicai váruradalom urait, Cécei Kis Mátét és Korom Bálintot szolgálta 19 — ekkor az egyik nagycsepcsényi nemes régóta idegen kézen lévő birtokrészének a kiváltását határozta el, ugyanakkor az ehhez szükséges 100 forint nem állt rendelkezésükre. A két legidősebb családtag ezért kötötte le magát 64 forintért, évi öt forint cenzus fizetését vállalva. Terheiket ugyanakkor jelentősen mérsékelte az, hogy a négy fiatalabb testvér a birtokrész sikeres megszerzését 20 követő napon átvállalta a cenzus felének fizetését (omnem 15 L. Források 1. sz. 16 Lexicon Laíinitatis medii aevi Hungáriáé. Vol. II. Ad edendum praeparavit: BORONKAI, IVÁN. Bp., 1991. 89. (census szócikk). 17 A Justh család levéltára, 518. sz. (1498) 18 L. Források 4. sz.; Az 1519-es események előzményeire 1. A nagycsepcsényi és muthnai Vladár-csaiád története és les7.urmaz.cisa . Irta VLADÁR KÁROLY hites ügyvéd eredeti okmányok felhasználásával írott latin nyelvű kiadatlan müve alapján: BRÁZ BÉLA Turóc vármegye levéltárosa. Turócszentmárton, 1907., amely ugyanakkor a szokást tartalmazó szövegeket gyökeresen félreérti (137). 19 A Justh család levéltára, 396. sz. (1491), 442. sz. (1493) 20 Tur. prot. 44v-45r (1519)
