Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.
88 Közlemények Azt mondtam, hogy a politikai és kulturális kapcsolatoknak szoros gazdasági kapcsolatokra kell alapozódnia. [...] A gazdasági kapcsolatoknak azonban politikai aspektusai is vannak". 7 Kádár tehát az ország európaiságának kiemelése mellett a nyugat felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok jelentőségére helyezte a hangsúlyt, és utalt a magyar-francia és a magyar-NSZK gazdasági kapcsolatokban mutatkozó aránytalanságokra, arra a kereskedelmi passzívumra, amely a magyar exportot francia viszonylatban nehézzé teszi. Nyíltan megkérdezte a francia külügyminisztert arról, hogy miért engedik meg azt, hogy az NSZK továbbra is szoros kapcsolatot tartson fel a kelet-európai régióval. A két világháború közötti francia keleti-politikát kritizálva kijelentette: „a két háború között a francia kormány létrehozta a Kisantantot és ajándékként adta Magyarországot Németországnak. Ez a politika nagyon sokba került Magyarországnak, és nem szolgálta Franciaország érdekeit sem. Franciaországnak nem volt érdeke, hogy Magyarországot Németország karjába lökje. Ez megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, és ezért jelentettem ki a nagykövetének, hogy szeretnénk fejleszteni a kapcsolatainkat Nyugat-Németországon kívül is a nyugati államokkal. Az általános politika szintjén értékeljük De Gaulle tábornok és a francia kormány külpolitikáját. Üdvözöljük azt, mert megfelelnek Európa és a francia nép érdekeinek. Ezért örülök annak, hogy Ön Budapestre jött. " 48 Couve de Murville válaszul elismerte elődei hibás külpolitikáját, de hangsúlyozta, hogy sem a második világháború, sem a hidegháborús korszak nem segítette elő a két ország kapcsolatának fejlődését. A Kisantantra vonatkozóan a következőket mondta: „a természetes törekvésünk az volt, hogy bizonyos utódállamokkal szövetséges viszonyba kerüljünk, és a többivel nem. Ez volt a Kisantant politikája, amely történelmi és érzelmi alapon jött létre, és amelynek — elismerem — nem szerencsés következményei voltak." Couve de Murville szerint mindezek következményeként alakulhatott ki Magyarország és Németország között egy különleges kapcsolat, amely azonban a háború után megváltozott, s a hatvanas évek Európája már nem hasonlít a húszas évek Európájára. Az a korszak közvetlenül a háborúhoz vezetett, miközben a hatvanas években nincs válsághelyzet, és így van idő a problémák megbeszélésére. Véleménye szerint a hatvanas évek közepére az európai helyzet stabilizálódott, és az általános enyhülés az európai kérdések megoldását hozhatja. A francia külügyminiszter megelégedéssel fogadta a bukaresti nyilatkozatot. Megítélése szerint az USA délkelet-ázsiai politikája senkinek se tetszett, mert fegyveres konfliktushoz vezetett, ami hatott az Egyesült Államok európai politikájára, és a két nagyhatalom viszonyára is. Úgy vélte, Európának nem szabad belekeverednie a vietnami háborúba. Hangsúlyozta, hogy Európa jövője a német kérdés megoldásától függ, amely sok időt, türelmet és bátorságot igényel. Végül kifejtette, hogy a két világrendszerhez tartozó államok együtt tudnak működni, függetlenül a belső politikai berendezkedésüktől. A kelet-nyugati kapcsolatok alapját pedig a gazdasági együttműködés adja, amelynek a keretét az enyhülés jelenti: „Európa már nem rendelkezik azzal a luxussal, hogy a háborút a saját területén kívül tartsa. A kérdés már nem az többé, hogy megtudjuk, hogy ki a domináns európai hatalom. A probléma éppen elA.E.A.D. Hongrie, Carton 2416. Entretien entre M. Ccuve de Murville et M. Kadar. 4 * U.o. 49 U.o.
