Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.

89 Gátadnál Zoltán: Couve de Murville magyarországi tárgyalásai lenkező, el kell kerülni, hogy az Európán kívüli hatalmak ránk kényszerítsék az akaratukat. "' Kádár és Murville tárgyalásán tehát a magyar-francia kapcsolatok alakulására teherként nehezedő történelmi tapasztalatok, illetve a gazdasági kapcsolatok fejletlenségéből, a kapcsolatok egyoldalúságából fakadó problémák nyíltan előkerültek. A két politikus között a fő különbség abban nyilvánult meg, hogy míg Couve de Murville „túltette" magát a régmúlt hibáin és sérelmein, addig a személyében és nemzeti érzékenységében magát sértve érző kommunista politikus számára a rossz történelmi tapasztalatok és sérelmek — a pozitívan értékelt kulturális kapcsolatokat kivéve — továbbra is valós érzelmi tényezőnek számítottak. Ebben az érzelmi kontextusban értelmezve érthető meg igazán, hogy a speciális geopolitikai helyzete folytán külkereskedelemre orientált kádári külpolitika számára — a belső stabilitás megteremtése és fenntartása mellett — a valós gazdasági együttműködésre alapozódó „francia kapcsolat" milyen érzelmi-lélektani jelentőségű volt. Kádár János szavai rávilágítottak arra a kisebbrendűségi komplexusra is, amely a magyar politikát Franciaország viszonylatában jellemezte, illetve azokra a valós — helyzettől és kortól függetlenül — tradicionálisan létező nehézségekre, amely a két ország kapcsolatának alakulását meghatározták.

51 Couve de Murville így foglalta össze diplomatikusan a magyaroszági benyomásait: „Hasonló helyzetet találunk itt, mint amellyel találkoztunk Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában. Egy olyan helyzetet, ahol Németország nagyon hosszú ideje bizonyos monopóliummal rendelkezik, amelynek politikai, földrajzi és nyelvi okai vannak. [...] Meg kell próbálni, hogy megváltoztassuk ezt a helyzetet, mert nem megfelelő. Itt még időben vagyunk, és mindannyiunknak azért kell dolgoznia.' A magyar első titkár külön hangsúlyozta, hogy a magyar pártvezetők körében nincs franciaellenes hangulat, és sok sikert kívánt a francia külpolitika irányítóinak: „A magyarok nem kevésbé hazaszerelők mint mások, és úgy gondoljuk, hogy az általunk képviselt politika szintén a népünk érdekét szolgálja." Kádár János kedvezően értékelte a Vietnamra és az európai biztonságra vonatkozó francia kijelentéseket, és a francia diplomáciának az enyhülés érdekében kifejtett tevékenységét. A német kérdéssel kapcsolatban kinyilvánította, hogy sok mindenben megegyezik a két kormány véleménye, és biztosította a francia külügyminisztert arról, hogy a magyar fél nem átmeneti időre, taktikából beszél normalizálásról és a kapcsolatok fejlesztésére irányuló szándékáról, hanem állandó politikai vonalat követ. Ennek alapján pozitívan értékelte az 1965. évi párizsi külügyminiszteri találkozót. Szerinte a két ország a nemzetközi életben nem azonos súllyal és lehetőségekkel rendelkezik, de a magyar fél szerény lehetőségeihez képest hozzá tud járulni az európai biztonság és a világbéke megszilárdításához. 1967. október 26-án Kádár János interjút adott a Le Monde igazgató-főszerkesztőjének, Hubert BeuveMéry-nek. Az interjú során Kádár lényegében megismételte azt, amit Couve de Murville-nek másfél évvel korábban mondott. L. MSZMP Központi szervei, Kádár János titkársága. (MOL MKS 288. f. 47. cs. 802. ő. e. 257-259.) 52 A.E.A.D. Hongrie, Carton 2416. Entretien entre M. Couve de Murville et M. Kadar.