Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

71 Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben pították meg: az első osztályba sorolt vásárhelyen lakó kereskedők így 20-15-10 rajnai forint adót fizettek, az ottani iparosok 16-12-8 rajnai forintot. A második osztályú vásárhelyen 15, 10, 5, illetve 12, 8 és 4 Ft voltak ezek a tételek. A harmadosztályú vásárhelyen 10, 5, 3, illetve 8, 4, és 2 Ft. Megállapították, hogy a falvakban lakó kereskedők és iparosok a fejadó felét fizessék jövedelemadóba, a mezővárosokban és más taxális helyeken a fejadó összegét. A külvárosiakat a mezővárosi polgárokkal vették egy szintre. Kereskedők és iparosok özvegyei a kereskedelmi és iparadó 1/4-ét fizessék. A kóborlók (vagi) adója mindenütt ugyanaz legyen, hogy ez elvegye a kedvüket a vándorlástól. A cigányok fej- és iparadót a házipénztárba fizessenek, vagyonadót a többi adózóhoz hasonlóan. A felség-előterjesztés úgy vélte, hogy ezzel Erdélynek a Partiummal együtt számított adója csak kb. 2Vi %-kal emelkedik meg, 719 033 Ft 35 krajcárról 737 694 Ft 28 krajcárra. Valójában ez az emelkedés már 1762-ig közel 60%-os (1762-ben Erdély adója 1 147 000 Ft). Az eredmény itt is hasonló volt az, mint a Birodalomnak azokban a tartományaiban, ahol Haugwitz hajtotta végre az adóreformot. Az adóztatás új formájának bevezetését az előterjesztés helységenkénti adókönyvek vezetésével kívánta összekötni. Mária Terézia döntése az egyszerű „piacét," szinte azt is jelezte, hogy ez a jóváhagyás nyolc év vitái után már csak formális volt. A döntés alapján adták ki Mária Terézia 1754. augusztus 12-i rescriptumát, az új adórendszer alaprendeletét. Ez elsősorban az adókönyvek vezetésére nézve tartalmazott nóvumot a felség-előterjesztéshez képest. Zárómondataiban pedig hangsúlyozta: a királynő nem rendelkezett a rendekről nélkülük, hozzájárult a rendek által közvetlenül vagy küldötteik útján előterjesztett elvek érvényesítéséhez, engedett panaszaiknak és kéréseiknek. Most már csak a végrehajtás volt hátra. Az eredeti elképzelés szerint a rescriptumot az országgyűlésen Franz Wenzel Wallis föhadiparancsnoknak mint az országgyűlés királyi biztosának kellett volna kihirdetnie. Ezt a megoldási tervet Königsegg-Erps, mint az adóreform fő irányítója is ismerte és jóváhagyta, a Wallishoz intézett rescriptum tisztázati példányát a királynő is aláírta. De ekkor történt valami, aminek közvetlen kiváltó okait nem ismerjük. Mária Terézia Bethlen Gábort küldte teljhatalmú királyi biztosként Erdélybe az új adórendszer bevezetésére. E döntést Pardubicéiől 1754. szeptember 5-én kiadott Handbilletjeinek és rescriptumainak egész sorozata adta Gyulaffi, Wallis föhadiparancsnok mint országgyűlési királyi biztos, a Gubernium és Bethlen Gábor tudtára.

83 A váratlan lépésnek aligha volt egyedüli oka az, amiről a Gyulaffihoz intézett Hcmdbillet beszélt, hogy ti. a királynő előre látta, hogy rendelkezéseit nem fogják eléggé megérteni, és ha igen, akkor is nehézségeket fognak támasztani. Ezért olyan személyt küldött ki királyi biztosnak, aki eléggé tájékozott az uralkodó szándékairól és az ügy egészéről, és kellő határozottsággal lép föl. A legfőbb ok, az uralkodó — és a rá legközvetlenebbül ható Haugwitz, Bartenstein vagy maga Lotharingiai Ferenc — bizalma lehetett Bethlennel szemben. Talán Mária Terézia is tudta, hogy Gyulaffi nagybeA felség-előterjesztés, Mária Terézia resolutiója és az 1754. augusztus 12-i rescriptum fogalmazvány: EK:AG 1754: 388 ikt. sz. Uo. 1754:295. ikt. sz.