Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

52 Közlemények 1746. június 29-én Bethlen Gábor mint az adóügyi tervezetet kidolgozó bizottság elnöke, benyújtotta a két natio által elfogadott tervezetet a Guberniumhoz.

23 A tervezet érvénytelennek nyilvánított minden olyan adómentesítést, amelyet katona-, kincstári tisztek, magánszemélyek vagy községek adtak bárkinek a törvények rendelkezéseitől eltérően. Ezzel határozott kézzel eltörölték az adómentesítéseknek azt a „rendszerét", amely igen súlyos akadálya volt egy igazságos adórendszer kidolgozásának. Ez idő tájt kb. 230 féle ilyen törvényellenes címen osztogattak mentességeket Erdélyben. Az adózókat lakhelyük előnyei vagy hátrányai, jogállásuk és facultasuk szerint kívánták osztályozni. Egy helység előnyei (beneficiumai): földjének termékenysége, közös haszonvételei, nagyobb kereskedelme, virágzó ipara, termékeinek jobb eladási lehetőségei. Ezek erösebb vagy gyengébb megléte szerint három osztályba kívánták sorolni azokat a helységeket, amelyek adózási aránya (azonos jogállás és facultas esetén) 4-3-2 lett volna. A jogállás szerinti osztályozás alapkategóriái: polgárok, szabadosok és jobbágyok. Az első kategóriába a szabad királyi városok, a szász mezővárosok és a taxális helyek lakói kerültek volna, akik személyük és földjük után is adóra kötelesek. Szabadoknak azokat tekintette a tervezet, akik földjük után nem tartoztak földesúri szolgálattal. (Ide számították az egyházi nemeseket, lófoket és székely gyalogokat is, akik akkor facultasaik után fizettek adót, de fej- és földadót nem.) A harmadik kategóriába — a törvény és szokás szerint — a földesúri szolgálatra kötelezetteket osztották (jobbágyokat és zselléreket egyaránt). Az egyes kategóriák adójának viszonyát egymáshoz a következőképpen állapították meg: minthogy a jobbágyok heti négy vagy legalább három napot szolgálnak, feleannyi idejük van saját facultasuk gyarapítására, mint a szabadoknak, adójuk is a fele legyen amazokénak. A polgároknak még a szabadoknál is több lehetőségük van a vagyonszerzésre. így jobbágyok, szabadok és polgárok adójának az aránya 1-2-3 legyen. A facultas szerinti osztályozás is három kategóriát vetett fel: jómódúak azok, akiknek bőségben állnak rendelkezésre a létfenntartásra szükséges eszközök, a közepeseknek elegendő van ezekből, a szegények mások segélyére szorulnak. Ezeket a kategóriákat a polgároknál nem sikerült ennél pontosabban meghatározni, a szabadosoknál és a jobbágyoknál a két natio birtokosnemes-delegátusai biztosabban mozogtak. Jómódúaknak ott azokat vették, akiknek két igájuk van, és ennek megfelelően egyéb javaik (a számításnál egy igásállattal vettek egyenértékűnek két fejőstehenet vagy 20 juhot vagy 20 méhkast vagy egy pálinkafőzőt), közepesnek az egy igaerővel és ennek megfelelő facultasssA rendelkezőket, a szegényeknél fél igaerő volt a kritérium (vagy ha egyáltalán nem volt igásállatuk, de juhaik, méhkasaik, teheneik stb. bőven voltak, szintén ide sorolták őket). Azokból a szegényekből, akiknek nem volt házhelyük, és mások házában éltek, továbbá az özvegyekből 2-3-4 családfő volt egy szegénynek számítandó. Ugyanazon helység azonos jogállású adózóinak facultas-adója a három kategória szerint 1-2-3 lett volna. A tervezethez táblázatokat is mellékeltek. A legérdekesebb közülük az, amelyik a városokat osztályozta a kereskedelem lehetőségei szerint.

24 A tervezet az arányok megáll apításáJkv. 1746: 57. Az első kategóriába Szeben, Brassó, továbbá a szamosújvári és az ebesfalvi örmény compcmia került. A másodikba Medgyes, Segesvár, Beszterce, Szászsebes, Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, a dévai és az alvinci bolgárok. Meglepő a szebeni és a brassói görögök itt szerepeltetése (gazdasági súlyuk na-