Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

46 Közlemények Tanulmányomban most más oldalról, az adórendszer felöl igyekszem megközelíteni a kérdést. Az adózás kérdése Erdélyben a 18. században kétszeresen is aktuális kérdés volt. Ismeretes, hogy az országrész adórendszere — az 1690 előttinek egy alig módosított változata — önmagában is reformra érett. De ismert az is, hogy a Habsburg Birodalomban, az 1740-es években nagy igazgatási (és ezen belül adó-) reformra került sor: a Haugwitz-reformra. A „névadó" Friedrich Wilhelm Haugwitz, egy szász szolgálatban álló tábornoknak, a Habsburg tartományi igazgatásban pályáját kezdő (és ott jó 20 éven át folytató) fia volt, aki az osztrák örökösödési háború viharai és veszteségei révén került fontosabb, majd döntő szerepkörbe a Habsburg Birodalom központi kormányzatában. Amikor a Habsburgok 1742-ben elvesztették Szilézia legnagyobb részét, az ott működő Haugwitz kapta meg a tartomány maradékát igazgató troppaui királyi hivatal vezetését. Alkalma volt megfigyelni a porosz berendezkedést Szilézia többi részében, és eltűnődhetett hatékonyságának okain. A porosz kormányzatban ti. a közigazgatást és a kincstári igazgatást egyetlen Generaldirektorium irányította, így az igazgatta az adó- és a kincstári jövedelmeket egyaránt. Ez a módszer óhatatlanul nagyobb gyorsaságot és hatékonyságot eredményezett az állami pénzforrások felhasználásában. A porosz kézre került Sziléziában emellett maga az adóztatás is áttekinthetőbb, világosabb volt, mint a Habsburg Birodalomban, amibe a rendeknek sem volt beleszólásuk. Az adójövedelmek így megnőttek anélkül, hogy az uralkodó a rendekkel vesződött volna. Haugwitz programja lényegében a porosz minta alkalmazása volt a Habsburg Birodalomban. Bécsben az 1740-es években minden olyan, legalábbis elfogadhatónak tűnő reformjavaslat meghallgatásra talált, amely az állami jövedelmek emelését ígérte. A Birodalom államadósságai már 1740-ben meghaladták a 100 000 000 rajnai forintot; ez az összeg az osztrák örökösödési háború alatt csak nőtt, Szilézia elvesztése pedig csökkentette a jövedelembázist is. Haugwitz reformjavaslatai, mivel a poroszok már kipróbálták őket, ezért bíztatóaknak tűntek. A közigazgatás és a pénzügyigazgatás összevonása egyébként sem volt teljesen új gondolat a Birodalomban ezekben az években: az 1745-ben a korábbi Subdelegatio (Commissio) Neoacquisticámk mintegy utódjaként létrehozott Hofcommission (később Hofdeputation) in Transsylvanicis, Banaticis et Illyricis közigazgatási és kincstári vegyes szervezet volt.' A hagyományos erdélyi adórendszeren 1690 óta csak az egyes natiókra (magyar, székely, szász) eső adóteher arányain változtattak. Mindjárt a Diploma Leopoldinum végleges formájának kiadása után, 1692-ben megkötötték a natiók az ún. szász accordái, amely a szászok számára a korábbinál valamivel előnyösebben szabályozta részesedésüket az adóteherben anélkül, hogy az adózás módján változtattak volna. Az adórendszer bármilyen reformjához az adózók számának és vagyonuknak új felmérésére, országos adóösszeírásra lett volna szükség. Ennek negyedszázadon belül háromszor rugaszkodtak neki. Először 1698 és 1703 között. Az adózók reagálása (a törökellenes felszabadító háború szörnyű adóterheire még frissen emlékeztek!) Bethlen Miklós Önéletírásából ismert: egész falvak menekültek el az összeírás elől. A kísérlet végére mindenesetre a Rákóczi-szabadságharc tett idő előtt pontot. A következő két próbálkozásnál viszont (1713-1714, illetve az 1720-as évek első fele) az összeírások elkészülése után kiderült, hogy ezek nem alkalmasak megbízható, új adórendszer kidolgozására. Maradt 3 L. az elmondottakra lásd Reformok előtt című tanulmányomat és az ott hivatkozott szakirodalmat.