Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

26 Közlemények Második kincstartósága Másodszor Várday Pál 1520. június 4. (DL 104367) és 1521. szeptember 8. (DF 247690) között volt kincstartó, és erről a tisztségéről Nándorfehérvár eleste után mondott le.

133 Várday kincstartóságának sikeressége sokban múlt azon mennyi jövedelmet sikerül kisajtolnia az uralkodó állandó, un. rendes jövedelmeiből. A bánya- és pénzverőkamarák az uralkodó nemesérc és pénzverési monopóliumát kezelték. A bányakamarák feladata volt a királynak járó urbura (bányabér) behajtása, majd Károly Róbert óta a kitermelt nemesfém beváltása és a pénzverő kamaráknak történő átadása. Az utóbbiak feladata a pénzverés és a vert pénz forgalomba hozása volt. A 15. század végén a bánya- és pénzverőkamarák intézménye gyakorlatilag egybeolvadt, mert általában ugyanaz vette bérbe a pénzverő- és a területén lévő bányakamarát. Persze nem mindegyik pénzverő területén volt bányakamara is. „Mátyás óta a pénzverés, miként a legtöbb királyi jövedelemforrás, a királyi kincstartó hatáskörébe tartozott, aki azt rendesen familiárisaival kezeltette, vagy pedig bérbe adta."

134 Az ország legjelentősebb pénzverőkamaráját, a körmöcbányait 1498 óta a Thurzó-Fugger cég bérelte. A körmöcbányai kamara a gyakorlatban három részből állt: a körmöcbányai és a Selmecbányái alkamarákból, valamint a besztercebányai rézvállalatból. A körmöcbányai alkamara jelentőségét az itt bányászott arany és a korszakban kiemelkedő jelentőségű pénzverőház adta.

135 1521-ben, Nándorfehérvár eleste után a királyi udvar, hogy állandó pénzzavarán enyhítsen, a pénzrontás régi eszközéhez nyúlt. Olyan új ezüstpénzt (nova monetái) kívántak veretni, ami a régi felét sem éri, de forgalmi értéke ugyanakkora. ' „Az 1521. évi pénzrontás Szerencsés Imre

137 reformjaként vonult be a történeti irodalomba." " A pénzrontás szellemi atyjáról azonban, mint azt Hermann Zsuzsanna kimutatta, hallgatnak a források. A pénzverés végrehajtását a király Thurzó Elekre, mint a „pénzverésért egyedül felelős személyre" bízta.

139 1521. augusztus 22-én II. Lajos Tolna melletti táborából értesítette a bányavárosokat, hogy új pénz verését határozta el, és utasította őket, hogy az összes ezüstöt, amelyet bányáikban találnak, Thurzó Elek kamarásmester, körmöci kamaraispán kezeihez adják, akit az új pénz verésének terhével és feladatával SoÓS: i. ni. 61. és KUBINYI: Haller, i. m. 100. 126. Íj. szerint 1520. június 10. kincstartóságának kezdete. KUBINYI ANDRÁS: A Nagyszebeni pénzverde 1524-ben. Numizmatikai Közlöny. LVI-LVII. (1957-1958) 20. KENYERES ISTVÁN: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai. Levéltári Közlemények 74. (2003) 65-66. Az új pénz verését 1521. június 16.—július 16. között határozhatták el. RATKOS, PÉTER: Die Entwertung der ungarischen Kleinniünze im Jahre 1521 und ihre Folgen in der Slowakai bis 1526. Studia historica Slovaca 1.(1963)34. Szerencsés Imre (7-1526) Spanyolországból elűzött gazdag zsidó család tagja volt, eredeti nevén Salomo Seneor ben Ephrájim, Budán katolizált 1510 körül. A szertartást az esztergomi érsek végezte, a keresztapa Perényi Imre volt. 1520-1524-ben alkincstartó, majd hűtlen kezelés gyanújával 1525-ben börtönbe vetették, de Báthory István nádor közbenjárására hamarosan szabadon engedték, erre a tömeg megrohanta a Szent György téren álló házát, és kifosztotta. A Fuggerek elleni támadást követően a rendek megbékéltek vele, és 1525-1526-ban újra alkincstartó lett. DERNSCHWAM, HANS: Erdély, Besztercebánya, Törökországi útinapló. Közr. TARDY LAJOS. Bp., 1984. 520. 61. Íj. L. KUBINYI: Haller, i. m. 98-102.; Szerencsés 1521-ben Várday Pál alkincstartója volt. Soós: i. m. 61. HERMANN Zs.: Államháztartás, i. m. 310. Mindezekre összefoglalóan 1. HERMANN ZS.: Államháztartás, i. m. 312.