Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó Mohács előtti pályafutása 27 megbízott. Minden továbbiról, magától Thurzótól fognak értesülni. Utasításba adta az ország összes lakosának azt is, hogy az erdőkből az új pénz veréséhez szükséges szenet bocsássák Thurzó rendelkezésére.

140 Thurzó Elek kinevezése a pénzverés élére mindenképpen csorbította a hivatalban lévő kincstartó Várday Pál hatáskörét. Várdayt nem sokkal ezután le is váltották a kincstár éléről, szeptemberben Báthory András követte őt e tisztségben. Thurzó Elek ugyan csak 1522 elején vette át a kincstartóságot, de megbízatása összefügghetett a nova moneta verésével, és az sem elhanyagolható, hogy Thurzónak ekkor 65 000 arannyal tartozott az uralkodó.

141 Thurzó, illetve a Fuggerek kölcsöneivel Várday nem versenyezhetett. Thurzó a Fuggereknek engedte át a körmöci kamarát, és magának tartotta meg a budait, amelyet 1521 júliusában, félévszázados szünet után azért élesztettek fel, hogy a Bakócz Tamás hagyatékában talált nagy mennyiségű ezüstből pénzt verjenek. A budai kamara pénzverőmestere, Thurzó familiárisa, Hans Krug (Krwk) volt, akinek a neve előbukkan Thurzó Elek 1522. december 30-án Báthory István nádorhoz, és — II. Lajos csehországi tartózkodása idejére kinevezett — királyi helytartóhoz intézett, felháborodott hangú levelében (DL 25641).

143 Thurzó budai servitoréX.6\ értesült arról, hogy a nádor Hans Krugnak megparancsolta, hogy csak neki és Várday Pál veszprémi püspöknek verjen pénzt. Thurzó csodálkozását fejezte ki azon, hogy a nádor beleegyezett abba, miszerint Várday 500 márka ezüstöt verjen pénzzé. Kérte tovább a nádort ne avatkozzék a pénzverés ügyeibe, hiszen azt a király egyedül rá bízta, elégedjék meg azzal az öszszeggel, amelyet neki fizetésképpen — Hans Krugnak adott parancsában — meghagyott.

144 Várday számára a pénzverést maga a király engedélyezhette, Várday ugyanis nem régen tért vissza a Prágában tartózkodó királytól, akinek nevében Magyarországon Báthory járt el. Thurzó azonban annyira érdekelt lehetett a pénzverésben, hogy annak hasznából másnak nem igazán kívánt semmit sem átengedni, ezért őrködött féltékenyen hatáskörének megóvásán. Várday jelentős jövedelemhez jutott a sóbányákból. A középkori Magyarországon két fő sókamara volt: az erdélyi (Dés központtal), illetve a máramarosi (Huszt székhelylyel). Az utóbbit igen gyakran bérbe adták, vagy — ami gyakorlatilag ezzel egyenértékű —, olyan személyt neveztek ki kamaraispánnak, akinek a kincstartó, illetve az udvar tartozott. A sókamaraispánsággal a huszti uradalom és Máramaros vármegye ispáni tiszte is együttjárt. Várday kincstartóságai alatt legtöbbször csébi Pogány Zsigmond volt a kamaraispán. Csébi Pogány Zsigmonddal (1462-1526) — aki már 1494-ben Máramaros megye ispánja és máramarosi sókamaraispán (Comes et Camerarius salium) volt '" — Várday már 1518-tól szoros a kapcsolatot ápolt. Ekkor Várday 1600 forintért továbbzálo0 DL 23575-23577 •' RATKOS: i. m. 36. 24. Íj. 2 Thurzó Elekre, illetve Thurzónak a Fuggerekkel való kapcsolatára 1. ERDÉLYI GABRIELLA: Egy kivételes karrier Mohács előtti kezdetei: Bethlenfalvi Thurzó Elek. R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulójára. Szerk. TUSOR PÉTER. Bp., 1998. 118-132. 3 HERMANN ZS. Államháztartás, i. m. 308-309., 313. 4 Az új pénz verésével kapcsolatban: HERMANN Zs. Államháztartás, i. m. 315-323.; RATKOS: i. m. 43. 5 II. Ulászló királytól különböző Máramaros vármegyei birtokadományokat is kapott, pl. Veresmart, Harkal. 1508-ban Vexilifer regius. 1518. évi országgyűlés királyi tanácsossá választja. NAGY IVÁN: i. m. X. 158.