Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

24 Közlemények Szálkai László váci püspök már 1517-ben átvette a kancellárságot, így két nagy feladatot nem akart egyidejűleg ellátni. Várday utolsó, kincstartóként kiadott oklevelét 1519. május 18-án (DF 217780) szignálta, II. Lajos király ugyanakkor csak június 15-én Budán kelt levelében (DF 204242) értesítette Sopron városát az új kincstartó, Batthyány Benedek személyéről, és egyben utasította őket, hogy az új kincstartó által kinevezett harmincadosokat segítsék.

122 Várday Pál első kincstartósága idején az 1518-1519-ben tartott országgyűléseken gyakran volt téma a hivatal vezetőjének működése. A rendek reformokat sürgettek. A Szent Mihály-napra (szeptember 29.) összehívott 1518. évi bácsi országgyűlés két rendi kincstartó (thezaurarii regnicolarum) megválasztását rendelte el a katonaállításra megszavazott rendkívüli adó behajtására (1. te). A rendi kincstartók intézményének a bevezetésével a rendek már 1511-ben is próbálkoztak.

123 Rendi kincstartóvá 1519. február 2án Szobi Mihályt és Paksi Jánost választották, akik neve egyébként a 40. te. által felsorolt királyi tanácsosok (assessores) között is első helyen szerepelt, nevezetesen közvetlenül a bárók után.

124 A bácsi országgyűlés a hadiadó összegét a következő két évre két forintban határozta meg (45. te), ezenkívül megszavaztak további 120 dénárt is, amelyből 80 a királyi udvar szükségleteire, 20 a hadvezérek és az assessordk fizetésére, 20 dénár pedig a Szapolyai János erdélyi vajdánál zálogban lévő városok és harmincadok visszaváltására (8. te.) szolgált volna. Az utóbbi 120 dénár felett azonban nem a rendi kincstartók, hanem a királyi kincstartó (Várday Pál) rendelkezhetett. A rendi kincstartók által működtetett szisztéma nem válthatta be a hozzáfűzött reményeket, 1520 közepétől ismét a királyi kincstartó igazgatása alá tartozott a hadiadó behajtása. A rendek ennek ellenére elégedetlenek maradtak a királyi kincstartó által vezette adóbehajtással, és az 1521. évi Szent Erzsébet-napi (november 19.) országgyűlésen ismét életre hívták a rendi kincstartók intézményét, és a következő másfél évben segítségükkel szedték be a diéta által kivetett rendkívüli adót.

125 „1495-től kezdve egyre határozottabb és hangsúlyozottabb formában kapott helyet az országgyűlési határozatokban az ellenőrzés és a számadás kérdése."

126 Az 1518. évi tolnai országgyűlés 12-13. tc.-e előírta-a királyi kincstartónak az országgyűlésen megszavazott adó elszámolási módját, sőt számadást kívánt az elmúlt évek jövedelméről is. Az 1518. évi bácsi országgyűlés (8. te.) elrendelte, hogy a kincstartó számoljon el a királyi tanács előtt az uralkodó hitelezőivel, ugyanezt rendelte el az 1519. évi bácsi országgyűlés (1. te.) is. Az 1518. évi bácsi országgyűlés 20. tc.-e alapján a királyi kincstartó a királyi tanács egy erre kirendelt tagjának tudta nélkül, aki ellenőrként is tevé121 Szálkai 1518 elejétől, de lehet, hogy már 1517-ben kancellár. KUBINYI: Szálkai, i. m. 107-108. 122 HÁZI: i. m. 1/6. No. 347. 123 BÓNIS GYÖRGY: Stándisches Finanzwesen in Ungarn im frühen 16. Jahrhundert. Nouvelles Études Historiques publiées a Voccasion du XIF Congrés International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois. /. Bp., Akadémia, 1965. 90.; SZABÓ D.: A magyar országgyűlések, i. m. 238. 124 SZABÓ D.: A magyar országgyűlések, i. m. 243. 125 BÓNIS: Stándisches Finanzwesen, i. m. 91-101. 126 HERMANN ZSUZSANNA: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon. (Megjegyzések Thurzó Elek költségvetési előirányzatához). Századok 109. (1975) 2. sz. 303.