Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

23 Ixiczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó Mohács előtti pályafutása Várday Pál azonban nem sokáig tűnik el szemünk elöl. Kapcsolatai és tehetsége nem hagyták elveszni. Egy évvel később, 1517. május 22-én (DL 47201) újra visszatért a pénzügyigazgatásba, mégpedig Szálkai László kincstartó utódaként. A kincstartó Az 1518. évi (bácsi) diéta 14. tc.-e alapján a kincstartó alá tartozott Huszt vára (a máramarosi sókamarával), a pénzverő- és bányakamarák, a nemesércbeváltók, sóbányák és sókamarák, a határvámok (huszad és harmincad), a szabad királyi városok és a szászok adója, valamint az erdélyi ötvened. Ezenkívül az ő feladata volt a hadiadó beszedése és adminisztrációja is. Kedvező esetben tehát a kincstartótól függtek az erdélyi és máramarosi sóbányák ispánjai, az egyes városokban elhelyezett sóhivatalok kamarásai, a bánya- és pénzverőkamarák ispánjai, a harmincadosok. Többnyire a kincstartó nevezte ki (és mindig neki számoltak el) a jobbágyokra portánként kivetett hadiadó, a kamarahaszna és a városokra egy összegben kivetett adó beszedőit is.

117 Hangsúlyoznom kell azonban, hogy mindez csak optimális esetben volt így. A mindenkori kincstartó kezét ugyanis nagymértékben megkötötte a pénzügyigazgatás korabeli rendszere. A királyi jövedelmek többsége be sem folyt a kincstárba, hanem legtöbbször már a helyszínen kiutalták a kincstár, illetve a királyi udvar hitelezőinek. A hitelek fejében gyakran bérbe, illetve zálogba adták a királyi jövedelmeket, így azok felett a kincstartó nem rendelkezhetett. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha az államapparátus működtetése akadozott, és időnként nemcsak a királyi tisztségviselők fizetésére, de még a királyi konyha ellátására sem futotta megfelelően, ami újabb kölcsönök felvételét tette szükségessé.

118 Első kincstartósága Várday első kincstartóságára 1517. május 22. és 1519. május 18. között találunk adatokat.

1 Jakabfi János, (pesti plébános és fehérvári kanonok) levelében arról számolt be Pesti István deáknak, hogy 1517. május 22-én az országgyűlésen „creavimus nóvum thezciurarium Paulum literatum prepositum Sancti Sigismundi," mivel a váci püspököt (Szálkai László) sem pénzzel, sem ígéretekkel nem lehetett rábírni, hogy a kincstartóságot, legalább Szent Mihály ünnepéig (szeptember 29.) továbbra is ellássa.

120 Vajon Szálkai túl terhesnek találta a kincstartói tisztséget, és ezért vált meg tőle? Lehetséges. De Várday első kincstartói kinevezése összefüggésben állhatott azzal is, hogy elődje, 117 KUBlNYl: A kincstári személyzet, i. m. 25-26.; KUBINYI: A királyi kincstartók, i. m. 35-36. 118 A Jagelló-kori pénzügyigazgatásra: KUBINYI: A kincstári személyzet, i. in. 25-49.; KUBINYI: A királyi kincstartók, i. m. 35-60. 119 Iványi Béla 1519. május 20-ra keltezte az oklevelet, ami nyilvánvalóan tévedés, ugyanis az oklevél dátuma: Bude feria cjuarta post dominicam Jubilate Anno domini 1519, ami 1519. május 18-nak felel meg. L. Beirtja, i. in. 11. 4866., illetve KUBINYI ANDRÁS: Die Nürnberger Haller in Ofen. Sonderausdruck aus „Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg. 52. Bd. Nürnberg, 1963-1964." 100. 126. Íj. és SoÓS FERENC: Magyarország kincstartói 1340-1540. h. n., 1999. 60. 120 1517. május 23.: DL 47201.