Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

19 Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó Mohács előtti pályafutása még Várday kérte a jövő évi adót Bártfa város közönségétől. ' Ettől az időtől egyúttal bizonyíthatóan ő a Szent Zsigmond-káptalan prépostja.

94 Beriszló májusban visszatért a Délvidékről, és a hónap 18. napján (DF 217339) már Pemflinger Márk alkincstartó, Pemflinger János volt budai városbíró fia nyugtázta Bártfa város közönségének az 1515. évi adó befizetését. Pemflinger 1514 végéig maradhatott alkincstartó, hiszen november 10-én (DF 217379) még kötelezvényt írt Bártfának 115 forintnyi kölcsönről, ígérve, hogy azt Szepes vagy Sáros vármegye adójából vissza fogja fizetni. Pemflinger kinevezését talán Beriszlónak a budai kereskedőtőkével való szoros kapcsolatával magyarázhatjuk.

95 Várdayt ez idő alatt az oklevelek volt kincstartónak (egregius Paulus litteratus de Warda alias vicethezaurarius) nevezik. Várday Pál vitte el az 1514. június 11-én kelt királyi parancsot nagylucsei Dóczy Ferenc kamarás és Nagyiucsei Dámján uraknak, hogy engedjék szabadon azokat a breznóbányai bányászokat, akik a kivetni nem szokott terhek körüli vita folytán kerültek fogságba, és akiket olyan körülmények között tartanak fogva, hogy ketten már bele is haltak. A többi bányász ennek következtében beszüntette a munkát, és felkelésüktől lehetett tartani, sőt, félő volt, hogy csatlakoznak a Dózsa György vezette felkeléshez, vagyis „azokhoz a parasztokhoz és népi emberekhez (hominibus popularibus), akik az egész nemesség kiirtására keltek fel." A király felhatalmazta Várdayt, hogy ha a Dóczyak nem engedelmeskednének szavának, foglalja le javaikat. II. Ulászló király 1514. július 8-i leveléből az is kiderül, hogy Várday sikerrel járt. Venerabilis Paulus de Warda prepositus ecclesie Sancti Sigismundi ugyanis azt a jelentést adta, hogy a király parancsára és az ő kérésére a foglyokat szabadon bocsátották, és készek arra, hogy a megegyezés érdekében tovább tárgyaljanak a bányászokkai.

96 1514. április 24-én a budavári Szent Zsigmond-káptalan templomában adta át a keresztesek vezérének Bakócz Tamás esztergomi érsek a Rómából hozott zászlót. Lehetséges, hogy Várday felváltására az alkincstartói székben azért volt szükség, mert feladatot kapott a keresztes hadjárattal kapcsolatban? Breznóbányai megbízatása is esetleg ezzel hozható összefüggésbe. 1514. május 11-én mindenesetre Várday prépost még Budán volt, ugyanis 250 forint kölcsönt vett fel — elkerülhetetlen és sürgető szükségleteire (talán éppen utazásának költségeire) — Erdődy Pétertől a budai káptalan előtt. Fedezetül várdai és jutái (tehát családi) részbirtokait ajánlotta fel.

97 Persze az sem elhanyagolható tényező történetünkben, hogy Várday a Dóczyakat személyesen is ismerte, egyrészt már Somogyból, ahol Dóczy Ferenc birtokos volt, másrészt pedig a kincstárból, hiszen Dóczy a kincstár egyik leggyakoribb hitelezőjének 1514. április 3.: DF 217322. IvÁNYI BÉLA: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319-1526. (Bártfa) I-II. köt. Bp.. 1910. II. 4414. 1513. november 5-IŐ1 prepositus Sancti Sigismundi, vicethezaurarts regius et in absentia supremi thezaurarii Maiestatis Sue locumtenens. Pemflinger 1514. május 17. (DF 217338) és 1514. november 10. (DF 217379) között mutatható ki alkincstartóként. L. KUBINYI ANDRÁS: Die Pemfflinger in Wien und Buda. Jahrbuch des Vereins für Geschichte derStadt Wien 34. (1978) 85.; KUBINYI: Beriszló, i. m. 127. DL 30875-6. Kiadta: Monumenta rusticorum in hungaria rebellium anno MDX/V. FEKETE NAGY ANTONIUS, KENÉZ VICTOR, SOLYMOSI LADISLAUS, ÉRSZEGI GEISA. Bp., 1979. No. 66. és 113. DL 106083.272.